Viharos sikolyok

Rám terített éj vagy
minden szavad
felcsillagoz
hozzám bújsz
súgsz és ölelsz
csókok csordulnak ki
szomjas szánkból
s örvénylik szerteszét
gyöngysor habfodrán
míg két karom ringat

Érted hallgatok

A csenddel mérem
a végtelent
hogy bennem maradj
s örökké élhess
neked adom azt
mit felfogni
ember nem képes
egyetlen pillanatért most
termő ágaid
éltető nedveitől
félig elaléltan

Poliptested korállsziget

Tengerzöld öböl vonz
hullámzik tágul a tér
ágyat vet partjaid öle
átfog szorít kivár
s tested kagyló hajlatán
mint a porcelán idő
felfénylesz lüktetsz
hogy révbe érj velem
viharos sikolyok árja zúg
s hagyod hogy elnyel
újra s újra a mélység

Hullámtörő gát vagy
mégis hasztalan
ellenállsz és engedsz
szívedig jutok el felcsapódva
-magamtól is védsz-
hol vágyaim elragadnak
a sodró árral
tört árbocok tépett vitorlák
hullámverések közt
térdre hulltan
míg lábamhoz szelídül a vihar
s észrevétlenül újra
felsír a lélek simogató
tenyerünkben