Ikonkép




Jajszavát idő mossa e toroknak,
mely látszatjátékot éltetőn küld,
s elémenvén az élő pokloknak,
a tündérek földjén tovatűnt.
Angolbíbor ikonkép!
Önbírásan ítél, mikor fellép,
arca, ha emelvényre ér,
mosolyt szakít agyamból, mikor tép
testemből gennyes húscsomót,
csüngő mócsinghegyet,
álomra hajtja bársony fejét,
mielőtt megvetőn felnevet.

2 megjegyzés :