Kinek van igaza? 1/3


   
   Szürkületben, amikor már nem tűzött hét ágra a Nap, Évi és Irénke, a másodéves egyetemi hallgatók, elindultak sétálni. Közel laktak a város széléhez, és inkább arra vették az irányt, mert a betonból még mindig áradt a kibírhatatlan hőség. Voltak többen is barátnők, de ők ketten álltak egymáshoz legközelebb.    Mindketten fekete hajú, karcsú, formás testalkatúaknak születtek. Nem volt olyan fiú, akinek ne akadt volna meg a szeme rajtuk, különösen, amikor a feszes mellüket és karcsú derekukat a rájuk tapadó ruha kiemelte. Megesett, hogy a mellbimbóik is kirajzolódtak
   Nem siettek, nem is andalogtak, olyan normális gyorsasággal haladtak a városszéli park irányába.Természetesen nem szó nélkül lépkedtek, hiszen annyi mondanivalójuk volt, jobban mondva Irénkének, amit a többiekkel nem akart megosztani.
– Meséld már, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogyan sikerült valamelyik este a randid. Eddig nem volt alkalmunk négyszemközt beszélgetni, jobban mondva nem is akartál kettesben maradni velem.Mintha kicseréltek volna. Mindég olyan hangosan, jóízűen kacagtál, hogy minket is magával ragadott a jókedv. Ebben a pár napban, el sem mosolyogtad magad. Már a többiek is rád kérdeztek: talán odahaza történt valami baj.Te csak annyit válaszoltál: dehogy, és a könyv fölé hajoltál.Én láttam, nem lapoztál, színlelted a tanulást.Nem tettél megjegyzéseket: “A fenének kell ezt a hülye százalékszámítást megoldanom, amikor én nyelveket tanulok, és bedobnak egy ilyen gazdaságtan tantárgyat.Ti értitek? Na, de ha ilyen kérdést kapok, elköszönök, visszakérem az indexemet, mert még képes lesz beírni egy hatost, pedig ötös járna a nagy semmiért. “
 –Amikor megérkeztél drága szontyolim a randiról, elég feldúlt állapotban voltál. Rád kérdeztem, röviden annyit közöltél: lehetett volna szebb is. Mi történt? Eddig neked is tetszett a pasas, bár nem voltál elszédülve érte.
– Évikém, nem tudom, mit vártam, csak elmentem vele sétálni. Azt hittem jól kibeszélgetjük magunkat, egy kicsit csókolózunk, és jövök haza. Ettől többet nem kívántam. Te tudod a legjobban, már hányszor elutasítottam, de kitartó volt, ott lihegett állandóan a nyomomban, mint a puli kutya, nem tágított mellőlem.
– Mi baj történt?
– Baj vagy sem, nem tudom. Emlékszel azokra a vitatkozásainkra, amikor a szerelemről és a szexről különböző véleménnyel voltunk. Te szerinted, az igaz szerelem közel áll a plátóihoz, azzal a különbséggel, hogy azért bele fér a randizásba egy-egy gyengéd ölelés, forró csók is. Az én ellenvetésem az volt, hogy az igaz szerelem beteljesülése a két ember nem csak lelki kapcsolata, de a két test egybeolvadása lehet igazán valami csodás. Nem tudtunk zöld ágra vergődni. Nos, drága szívem, én átestem a tragacson, de nem is akárhogy.
– Érzem a szavaidból, látom rajtad, valami nem stimmel.
– De még mennyire nem! – ,mondta Irénke könnyes szemmel.– Undorodok magamtól, de egyhamar a közelembe se kerüljön egy nyavalyás fiú sem, mert kikaparom a szemét, agyonütöm, vagy inkább hátat fordítok neki.
– Az Isten szerelmére, bökd már ki, mi történt!
– Mielőtt elindultam volna a randira, frizurát készségesen bedobtátok nekem, mint ahogyan szoktuk egymást szépítgetni, egy kis rúzs a szájra, és készen voltam a találkára. Már várt a kapuban Jóska, pedig nem ott kellett volna találkozni. Ragyogott a szeme, mint a bagzó macskának. Vállamra akarta tenni a kezét, de én finoman elhárítottam, és úgy voltam vele, az első randinál legyen elég egy kézfogás is.
– Nem tiltakozott? – kérdezte Évi.
– Nem, de egy kicsit erősebben fogta meg a kezemet a kelleténél. Nem reagáltam rá, de bár ott hagytam volna rögtön. Miért is nem bicsaklott ki a bokám, vagy estem el. Akkor visszafordulunk. Igaz, nem igen akartam mind inkább kimenni a városból, de mint a barom, követtem. Már elhagytuk a házakat, egy fás területen pihenőt tartunk, - gondoltam én marha. Csak egy kicsit beszélgettünk, majd nekem esett, mint bolond gyerek az anyjának. Megpróbáltam kikecmeregni a kezei közül, de a teremtő úgy rendezte, hogy a férfi legyen erősebb, a nőnek meg legyen magához való esze. Nos, az első így is volt, csak a második rám nem vonatkozott. Minek mentem el vele!?
– Sikerült elmenekülnöd?
– Várd meg a végét. Hiába kapálóztam, majd könyörögtem, de nem ért semmit. Éreztem a hasamon, amint a megkeményedett pénisze nyom. Haraptam, karmoltam, de ettől még jobban begerjedt, és elszakította a bugyimat. Összeszorítottam a lábamat, sírtam, és ekkor ököllel hasba vágott, hogy kis híján elájultam. Majd megmutatom, mekkora kék folt maradt utána. Akkor éreztem, amint belém hatol átszakítva a szűzhártyámat.
– Lihegett rajtam, fujj, még az orrából kijött a taknya is. Csókolni akart, de félrefordítottam a fejem, és halkan sírtam. Hidd el nem éreztem semmi szépet, csak azt a ronda izzadságszagot, ami áradt belőle. Amikor elélvezett, lefordult rólam, mint egy nagy kukoricás zsák. Kezdtem kászálódni, akkor meg akarta fogni a kezem, de én felugrottam. „Hova mész? – mondta – tudod mennyire szeretlek.”
– Dögölj meg, gondoltam Évikém, de nem mertem kimondani. Szedtem a lábamat, ahogyan csak tudtam, szedtem ám, a fenéket, úgy szaladtam, ahogy csak az erőm futotta. Persze utolért, hiszen futballista.
– Haragszol?
– Látni sem akarlak többé!
– Azt nem te mondod meg!
– Ha még egyszer a közelembe kerülsz, feljelentelek nemi erőszakért.
– Úgy sem hiszik el, hogy 20 éves korodig senkinek sem kellettél.


Folytatjuk!


1 megjegyzés :