Bence és a barna labda

Gratulálunk a különdíjhoz az

Allegória Portál valamennyi Szerzője nevében!

THÖKÖLY VAJK: BENCE ÉS A BARNA LABDA

  Hol volt, hol nem volt, lehet igaz sem volt, de egyszer történt egy iskola tornatermében, mikor is a testnevelő tanár úr belefújt a sípjába, majd ezt követően sorba állította a kisiskolás gyerekeket. Minden gyerek izgatottan figyelte a tanár bácsit, vajon mit fog ma tanítani, mit fog ma mondani, mi lesz a testnevelési óra témája?
- Kedves gyerekek, a bemelegítés után ügyességi gyakorlatokat fogunk tanulni, melyeket labdával fogunk végrehajtani! – mondta hangosan a tanár úr.
A gyerekek örültek, hiszen mindenki szerette a labdákat. Ilyenkor minden órán szebbnél szebb labdák kerültek elő a terem sarkában lévő szekrényből. Fehérek, kékek, pirosak.
A bemelegítés végeztével a gyerekek újból sorban megálltak a sarokban elhelyezett szekrény előtt, melyből a tanár bácsi egyenként adogatta ki a tanulók kezébe a labdákat.  Egy, kettő, három és tovább, egészen addig, míg minden kislány és kisfiú kapott egy labdát. De láss csodát, az egyik új labda valamilyen oknál foga puha volt.
- Tanár bácsi ezzel a labdával én nem tudok játszani – búslakodott a legkisebb fiúcska a sor végén, kinek nem jutott felfújt labda.
- Mit tegyünk most Bence? - kérdezte a tanár bácsi a szomorú gyerektől.
- Hát fújjuk fel – válaszolt a gyerek, reményt keltő tekintettel.
Ekkor a tanár bácsi elővett egy pumpát és gyors mozdulatokkal elkezdte felfújni a labdát. De hiába pumpálta, az egyik oldalán, ahogy bement a levegő, úgy jött ki a másikon.
- Tanár bácsi, én nem fogok tudni játszani, keseredett el Bence még jobban és bánatosan nézett a többiekre, akik mind ott szorongattak egy szép labdát a kezükben.
- Na, várj csak – szólt újból a tanár bácsi, és valahonnan a szekrény aljából elővett egy barna, kopott, régimódi labdát. Bence mikor meglátta igencsak elszörnyülködött, hogy miféle csúf labdát fog ő kapni. Már-már könnyes szemmel nézett maga elé, mikor a tanár bácsi mesélni kezdett.
- Ezt a labdát még Puskás Ferenc adta az iskolánknak, még mikor ilyen kicsi gyerek voltam, mint te most. Már itt van több mint harminc éve. Ő játszott vele régen, mikor még fiatal volt!
- Ki az a Puskás Ferenc? - kérdezte nagy szemekkel a gyerek. De ekkor már minden tanuló, nem a kezében lévő labdára figyelt, hanem a tanár bácsira, vajon mit fog válaszolni Bencének.
- Ha hazamentek kérdezzétek meg a szüleiteket, ki is volt az a Puskás Ferenc és ők meg fogják mondani nektek. Ez a házi feladat! – jelentette ki a tanár bácsi.
Kicsit szomorúan, de a barna labdával játszott Bence azon az órán. Néha-néha irigykedve pillantott a barátai kezében lévő új labdákra, melyek csak úgy csillogtak az ablakon beosonó napsugár mosolyától. A barna is éppen olyan jól pattant, mint a többi, de mégsem volt olyan szép.
Kicsengettek, a gyerekek hazamentek, s mindenki izgatottan kérdezte otthon a nagy kérdést: - Ki is az a Puskás Ferenc, aki a mi iskolánkban is járt?
A következő tornaórán már mindenki a barna labdával akart játszani. Ott voltak a csillogó, új, szebbnél szebb labdák, és mégis minden gyerek arra a kopott, használt, régimódi, barna labdára vágyott. S ha te, ki e mesét olvassa, vagy hallgatja, és nem tudod ki is az a Puskás Ferenc, akkor kérdezz meg bátran egy felnőttet, ki majd büszkén válaszol neked, hogy felismerd az igazi értéket. „Mert nem minden arany, ami fénylik.”

Thököly Vajk