Csak egy arasznyira









A nyáj csörtet, baktat egészen,
Mint filmvásznon a bakák,
Mind benned a rózsák látod,
Öntözetlen így hervadnak el.

Fogy a hadtest, fogy a szürke ég,
Fogynak álmaink és vágyaink.
Bennünk acélos létezéssel
A sors keze, tudod, nem segít...

Megírva a sorsunk rég:
Megírva az átgépelhetetlen.
Talán arasznyit szeretsz még,
S arasznyira te is élsz bennem.

A hajnalhoz most úgy nincs kedvem:
Kedvesem az alkony méla tüze.
Kedves virág, mely olykor az enyém,
S oly nekem, mint az Isten hite...


2014. február 25.

         
Sánta Zsolt

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése