Lemerültél

Életünk végén

eltévedünk.

Nincs vonatjegyünk,

gyalog megyünk.

Sötét alagút

és végtelen,

nincs benne fény,

zseblámpa sem.

Fogynak a szavak,

halkulnak,

a gondolatok

megfakulnak.

Kín-kígyók marnak,

rád tapadnak,

árad a méreg,

véredben éget,

érzed: véged.

Hívnak, csengetnek

el kell menned.

Vár az alagút,

eltévedtél.

Régóta sejted,

lemerültél.




Tóth Sarolta