A Szajna vörös és izzad a teste
Vörös haboktól megfűszerezve
Állok és csodálom az izmos testet
Mely bő folyással tenger felé csörtet
Hallom a hajnali szél zúgását
Hallom s fejem biccentve földre mered
Nem látott ezer kavics még ily szemet
Ahogy kémleli a part-ösvény vadságát
Legyint a szél legyintenek a habok
És leginkább bévül legyintek én
Oly távol a part az erdős otthon-birtok
S oly távol a csillámló Nap a víz testén
Távoli a hűvös vörös-kék az égen
Oly távoli minden a szertelen szélben
Távolból biccent felém a vadalmafa
Távolban játszik velem szerelmed ajka
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése