Kapolyi György: A kamra



Úgy gondolom, a negyedik agykamrában tárolódnak az emlékek. A rengeteg doboz egymásrahányva pihen a sötét csendben, és halkan mozdulatlanul él.

Minden doboz oldalán a felirat, pontosan felvezetve rá a dátum, mikor lett elővéve utoljára, és milyen súlyú.
Mert vannak igen súlyosak, fekete címkéikről felismerhetők .A közepesen nehezek zöldek ,a vidámak pirosak, a szomorúak kékek.
Az emlékfoszlányok és töredékek dobozai színesek. Várnak, mikor veszi őket elő az emlékezés.
A felidézett, frissen és fürgén a fénybe lendül, képekben mutatja meg magát a lélek szemeinek, visszavarázsol érzéseket, hangokat feltámasztva a „Régen” - délibábos zűrzavarát, visszahozva az emlékező akkori perceit.
Igen. Úgy gondolom az emlékek a negyedik agykamrában élnek, és várnak. Számtalanszor feltámaszthatók, és mindig visszavisznek a kívánt múltba. Minél inkább megtanulsz, befelé figyelni, annál élesebben, élethűbben tér vissza a múlt idő, kiteljesítve életed óráit, benépesíti csendjeidet.
Emlékeznitudásod körédépíti saját magadat, belakja belső kertjeidet. Magányodat oldja, megérteti veled, nem kifelé élsz, csak látsz, kitekintesz abból a zárt-egyszemélyes világból, ami a tiéd. Nézed a körülötted nyüzsgő egyszemélyes világokat, akik nem látják, vagy nem merik látni, hogy egyedül vannak, nekik kell kiszínezni magukból önmaguk életterét, benépesíteni azt a valamit, amit életnek hisznek, ugyanakkor másoktól, mások jelenlététől várják a megoldást.
Nem hiszik el, a kulcs bennük van, amekkora a merszük, annyira lesz sikeres az életük.
Megoldásokat ki-ki csak magától várhat, nincs általános recept. Mindenkinek meg kell találni önmaga bűvös szavát, ha nem sikerül, jön a magány.
Az emléktárban rengeteg anyag halmozódik fel, meg kell tanulni használni őket, a kiteljesedés, nélkülük nem megoldható.
Az emlékeid te vagy, az ember egyszerre él előre és vissza,a tér és idő nemlétező fogalmak, ha vagy, akkor egy összefüggő folyamat vagy, ha meg elmúltál, akkor meg eltűnsz.
Emlékeid élethossza azonos a te fizikai léted hosszával.
Idővel sokasodik a volt, és távolodik, a van fontossága, egyre inkább az emléktáradból létezel.
Bölcsebbé válsz, megkülönbözteted a súlyos-vagy csak annak tűnő eseményeket.
Úgy gondolom a negyedik agykamrában tárolódnak az emlékek.
Ez az élő-szendergő archívum várja, mikor veszi elő egyiket-másikat az emlékezés.


Kép: Kapolyi György alkotása


8 megjegyzés :

  1. Felnyitjuk a dobozokat, fénybe citáljuk a valaha történteket, ez így van. De mit is művelnek velünk, illetve miként élünk velük, hogyan hatunk egymásra: az emlékek és az emlékidéző? A végén a válasz: segítségükkel bölcsebbé válunk, képesebbé a megkülönböztetésre. Egyszemélyes világom - máris kiegyensúlyozottabb... Elgondolkodtattál, Gyuri! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a véleményedet Gábor.
    Egyetértünk.
    gyuri

    VálaszTörlés
  3. És ahogy öregszünk, a dobozok között is egyre nagyobb a zsúfoltság, , rendetlenség, bizony egyre több idő kell, hogy előhalásszuk a keresettet. Valóban, kedves Gyuri, én is dobozoknak képzelem az emlékeket.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Ibolya.

    Elég "Veszedelmes" kotorásznom az egyre zsúfoltabb dobozaimba, a már eltűnt arcok, és emléktöredékek csak növelik a belső magányomat. Csupa voltak, lassan már gyanús aki még megvan.
    "Minden múlik, ez is elmúlt, nem örök a csoda sem" mondja Poe, és sajnos van némi igaza.
    Örülök, hogy meglátogattál, köszönöm.
    gyuri

    VálaszTörlés
  5. Én valahogy úgy vagyok, hogy a sok súlyos dobozt nem nyitom ki- néha az álmok ugyan megteszik-,a könnyű, kedves dobozokat meg már be se csukom. Hajnalka

    VálaszTörlés
  6. Válogatunk a dobozok között... Minek is emlékezzünk arra, ami nem tett minket vidámmá, pedig mélyebben hatnak ránk. Inkábn nyitjuk, a színes, vidám, derűt sugárzó dobozokat. A múltunk volt, a jönőkben még nem tudunk kotorászni, pedig jó volna, biztos másként tennénk a jelenben vagy a múltban, ha tudnánk, mi várhat ránk. :) Tetszett. :)

    VálaszTörlés
  7. Olvass Kierkegaard-ot, ha van időd! Tetszett!

    VálaszTörlés
  8. A kamra polcán sorakoznak a befőttes, paradicsomos üvegek különböző színekkel. Van amelyik már üres, olyan is, melyet nem a helyére raktak vissza. Kék szilva piros paradicsom, sárga birs. Kedvünk szerint. Csak éppen az üvegek tartalmát megterveztük, életünk eseményei megtörténtek. Időnként a nehéz élmények dobozát is ki kell nyitni, mert vannak emlékek, amelyek visszaigazolhatják jelen kétségek, fájdalmak eredetét. Gratulálok.

    VálaszTörlés