Annak idején, az első magyar részvételű űrutazás után terjedt el a vicc, nyilván nem véletlenül. „Mi a különbség Farkas Berci és Cart... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Dúdoló
Szól a száj és száll a dal, dúdoló dalnokom hallgatom a hangod. Lép a láb és hív a szív, álmodom az arcod, csókcsatánk a sarcod. ... Tovább olvasom »
Farda József: Az én dalom
Édesanyámtól hallottam az én dalom történetét. Amikor még nagyon fiatal lány volt és elérkezettnek látta az időt, hogy megfoganjak, a... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Jövőd
Vagy, mint más, hol jobb, hol rosszabb. Forgat csak a sodrás – kilátás soha semmi. ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Női sors
Melle, fara domborodik, selymes haja kunkorodik, arca bájos, szeme ragyog mosolya csábítón csacsog, ha kérését meghallgatod. szempi... Tovább olvasom »
Kapolyi György: „A gondolatok vámmentesek” 2
Még Hűvösvölgyben – Budán, mikor a Majer papa szamaras szekérrel hozta a szenet… Maszek „Tükertye” volt, sokszor, még késő este is ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Rohadt egy világ
Egyelőre itt úszkálok a lombikban, vagy inkább lebegek, ez sokkal költőibb. Mert adjon magára az emberkezdemény, már- a végtelenül ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Megértő feljegyzések
Mottó : Egoista az, aki saját életében túl nagy szerepet játszik. (Ismeretlen szerző) Távolító közelség Könnyű általában ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A titkok vára
A titkok várában a titkok tokban bujdosnak, mint a szerzetesek zárdában zárkóznak. A titkok sötétek, nem fényesek, rejtőznek, kén... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Ezzel a vallomással már rég óta tartozok
Minden pillanat, egy újabbat teremt, abból következnek a tudatos tettek, tudat alattival találkozik, összeforr a kettő. Csodát szült,... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Merre van az arra
Állandóan a dolgok irányultságáról beszéltek. Nem tudom mi célotok vele, nem tudjátok elfogadni a történéseket irányhatározó nélkül... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Petike, az egyke
Petike hetyke egyke, el van kényeztetve. Teljesül minden szeszélye, rosszalkodik is kedvére. Szomszéd gazda panaszkodik, Peti folyt... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: (Sz)ámítás
Amikor nem szólsz igazat, hazudsz a piszkos múltról, tüzesíted a bús jelent, ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Fekete lovak
A természet áhítatos csendje ígéretekbe burkolva, csókolgatva belénk simul, fénylik, majd vakul a napsugár tükre… Sikolyt ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Program
Jelenlét – mindenképp. Mutatkozni, ahol lehet. Dicsőség, díjak. Csak néztem, mit fejtegetsz. Szilaj voltál. Rég... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szeretnélek....
Szeretnélek még újra látni, messze sodort a sors szele, az úton kézen fogva járni, és nem tévedni el sose.. Szeretnék veled énekeln... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: A templomtorony továbbra is hallgatag
Lőrinc széttekintgetve bandukolt végig a falu poros utcáján. A templom előtt tétován megállt. Negyvenszer borultak virágba az orgonab... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Csak álmodj, elesett
Milyen korban élek én? Üresen kong kiáltásom. Elherdálták munkám bérét vérrel pecsételt eskütéttel a lét szétzúzott tetemén. Milye... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ittlét
Mi van? Mi volt! Sodortatás. A léttel sodródás. Igazodsz, tetszelegsz, s megállít a Sors. Elenged. Feledtet. ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Miért szomorú ez a vers?
Miért nézünk hosszan vissza, mikor búcsúzunk? Talán érezzük, hogy többé nem találkozunk. Miért feledjük el gyorsan, amit álmodtunk... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Kereső
Egész nap kerestelek – talán te is jönnél már. Megbújsz a közelben, mintha nem is volnál. Lehunyom s... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A kerti tündér
A lapos kövekből kirakott, és repkénnyel benőtt fal körülölelte a kertet. Azt beszélik, a kert hatalmas és mindenütt ott a kőfal ma i... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Unokámnak
A felhők felett mindig kék az ég, szél vagyok, elfújom felhőidet, hogy mindig boldog légy. A tengerek vize mindig hideg, szeretet m... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: A túlsó parton
Könnyed léptekkel a túlsó partra indulni, álmatlan álmokat örökre hátra hagyni, két világ közötti őslétben megtanulni, ismeretlenben ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)