Múltamon merengek, hallgatom a csendet. Ígéretes ifjúságom, beteljesületlen álom. Kiszáradt a remény fája, eltört a kék madár szárn... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szabadulás
Ó, csábító, szép szavak, ó, mézes ígéretek, melldöngető bizonykodás… Biz, ezt mind el kéne vet... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Matilda és a galeri
- Hogy vagy? Mi a helyzet veled? - érdeklődött édesanyja, mikor hétvégén találkoztak. - Mi lenne? – válaszolt Matilda -. Jól vagyo... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: A jóslat-sorozat 4.
Nem sok víz folyt le a Tiszán, és eljött Janika halálának éve. Már decemberben jártak, és Janika makk egészségesen dolgozott egy tany... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: „Nyelvi” bolondságok
Mottó: Túl sok szóvivő kezdi azzal a mondandóját, hogy nem tud semmit hozzáfűzni a dologhoz… aztán egy óra alatt ezt be is bizonyítj... Tovább olvasom »
Nyakó Attila: Minden, Napom
Miért szállsz így alá, ma is, mondd, oly korán? Vérarany csóknyomok alkonyunk homlokán. Csodás tűz-virágod csordult egy villámból, cs... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Halottak ünnepén
A halottak nem álmodnak, álmunkban velünk mégis találkoznak. Szellemalakban élnek, nem beszélnek, túlvilági életükről nem mesélnek, ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: A jóslat-sorozat 3.
A Halál, Etelka jóslatához tartotta magát. Elsőnek Jánosért állított be a kaszás. A vasúton dolgozott, mint fizikai munkás. Reggel ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Arcél
Időtlen percben dallam ritmusa lüktet: nyár heve perzsel. Csoda talál rám: ág-rajzolta arcélből bíbor mosoly vár. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Mit jelentett ?
Forr a dalom: nem kell nekünk forradalom. tüntetéseket szervezünk, reménykedünk. Felbolydult az egész világ, itt a modern népvándor... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Gyermekesély
Emlékszünk? Volt egykor egy Ratkó-korszak, melyben a nőknek túl sok választási lehetősége nem adódott. Már ami a gyermekvállalást ill... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: A jóslat-sorozat 2.
Sándor lehajtotta a fejét, köszönt illedelmesen és elment. Nem sok nap telt el Sándor látogatásától, amikor a már nagyobb cseléd... Tovább olvasom »
Nyakó Attila: Téli álom
Egész nap aludtam, felkeltem, este lett, gyolcsfehér burokban csodáltam testedet, fényfüzér imbolygott álmaim ablakán, éteri hang üze... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Máriusz a szöcske
Máriusz törpe volt. Gyereknek fel sem tűnt igazán, bár karjai és lábai valahogy nem úgy álltak, mint a többi gyereknek. Élénk volt, m... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Sznob szobor - Groteszkek
Zenét hallgat süket füllel hasztalan, festményekben gyönyörködik de vakon. Láthat, hallhat - érzéketlen, ő csak sznob... sz... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Remény
Szűk kiutad keresed, vajon miként szabadulhatsz? Ki gondolná, mivé tesz a nyűg... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: A jóslat-sorozat 1.
Júliusi forró napok borították be a kis falut, ahol, ha egy kocsis kissé gyorsabban ösztökélték a lovakat, patáik nyomán porfelhő bor... Tovább olvasom »
Nyakó Attila: Nem egzakt két versszak
Fogtam egy létrát és felmásztam a szekrény tetejére. S amint heverésztem nyeglén, pár szikkadt molylepke testén, ott sejlett fel, min... Tovább olvasom »
Farda József: Péntek esti blues
Reggel egy dallamfoszlány fészkelte be magát a fülébe: „ma blues a kedvem, de senki sem hangolt rá”. Nem hagyta békén, egész nap újra... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Groteszkek
Zenét hallgat süket füllel hasztalan, festményekben gyönyörködik látatlan. Láthat, hallhat - érzéketlen, ő csak sznob... szépérzék... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Gyógyító ötletek
Fájós lábára panaszkodott a szomszéd, holmi duzzadásokról beszélt. Felhívtam figyelmét a sokat idézett fizikus-lángelme, Einstein i... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Lábfájás
Amióta az eszemet tudom, mindig lábfájós voltam. Nehezen mentem fel a magaslatra. A gyors és sokáig tartó menetelést kinkeservesen bi... Tovább olvasom »
Nyakó Attila: Leárazás
Válaszolj kedvesem, mit jelent számodra felbolydult életünk kietlen ársodra? Létezhet kikötő, hol szelíd mederben ember az emberrel d... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Angyali érintés
Hogy egy angyali érintésbuzdításnak szánt, vagy figyelmeztetésnek...ezt nem hiszem, hogy bárki is meg tudná mondani. Na meg az érin... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A fák sorsa
A fában a szú percegett, alagutat épített. A fa anyagát megette, ezért a fa kikergette. A fában fakopács lakott, magának odút farag... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Realitás
Nem szűnő szenvedély: elültetni félelmeket. Eloltva fékező kétség; mint holmi gengszterek, a harcosok leöldösne... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Lakodalmam
Amikor férjhez mentem, illetve férjhezmenetelem előtt repdestem a boldogságtól, hiszen nyolcan voltunk barátnők, évfolyamtársak az e... Tovább olvasom »
Seres László: Gond(olat)talanul
Ha nem jössz, szőnyeget terítek eléd. Dadogva szól szívem, szám a mának. Eszmélésem megfontolt értelme légy árnyat-bontó Fényisten. Ú... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Őszi utcakép
Már ólomlábakon vánszorog a reggel, üres beggyel gubbaszt egy veréb. Nekem pont elég, még emlékeimben a nap tüze ég, most lelkem is ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor:Elfáradás
Régen nem láttalak, nem vagy kíváncsi rám. ’Belefáradtam, ez az ok, a világgal tor... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A pénz hatalma
Kuporgat a szegény, kevés pénzből beosztással megél. Gyűjtöget, aki tehetős, gazdagodik, vagyonért felelős. Minél több a vagyon, ann... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Ami hihetetlen
Hangos szavad sose legyen sértő, se türelmetlen, ám meggyőző. Kacagásod mindég szívből jöjjön, fényt növeljen, átöleljen. Sós könnye... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Átszállás (valamikor az ezernyolcszázas évek végén)
( Püspökladány–Nagyvárad vasútvonal 1858. április 24-én nyílt meg, a Tiszavidéki Vasúttársaság vonalaként. Püspökladány állomásépület... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Megoldás
Istentől a szózat: „Gyűlölöm az asszonyuktól elválókat.” Na de, ha ő teremtett ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)