Seres László: Gond(olat)talanul



Ha nem jössz, szőnyeget terítek eléd.
Dadogva szól szívem, szám a mának.
Eszmélésem megfontolt értelme légy
árnyat-bontó Fényisten. Úgy várlak.

Hamvadó tüzem lobbantsd lángra parázs,
fakassz dalra még te örök életű,
mint kifosztott lelkeket az apanázs.
Nélküled minden vérrel leírt betű

sorok habfodrain ájultan fekszik.
Mélységek helyett már csak eget kémlel.
Ilyen az ember, ha haza igyekszik
magába fojtott csendes ürességgel.


(Kép: Internet)


8 megjegyzés :

  1. "fakassz dalra még te örök életű"

    Úgfy legyen, kedves László.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm kedves Tibor szavaidat...)))

      Törlés
  2. A képen mintha óriás fület látnánk... Illik is a témádhoz, kedves Laci: vársz, kérsz, s akitől a megértést várod, annak szavaid meg kell hallani. - Azt hiszem, én is értettelek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Francis, való igaz, fülnek látom én is, most, hogy felhívtad rá a figyelmemet. Visszacsapódó szellemtánc a fenyvesek felett. Mindenesetre elgondolkodtató, a versbe illeszthetőségén még gondolkodom. Köszönöm megtisztelő véleményedet.

      Törlés
  3. Nagy szeretettel olvastam versed: Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves Mila, örülök itt is a találkozásnak...)))

      Törlés
  4. Lai.

    Versed lelkedből szól. Mély, és igaz.
    A megfáradt, fázó lélek hangjai.
    Remek.
    gyuri

    VálaszTörlés
  5. Nagyszerű meglátás Kedves Gyuri , lelkembe látsz. Köszönöm megtisztelő figyelmedet, szavaidat.
    Üdv: Slaci

    VálaszTörlés