Nyakó Attila: Helyi-metál



Utálom a gejl verseket,
így hát sosem írok,
kedvencem a magyar nóta,
nem pedig az ír rock!

Mikor csárdás kis galambom
eltaknyol a járdán,
félbehagyom a ganyézást,
várhat koca, ártány!

Rohanok a vasvellával,
cuppog saras csizmám,
ilyen legény a világnak
egy zugában sincs tán!

Pár testcsellel lerázom a
kukoricás górét,
előveszem a kisüstit,
vágom ki a bólét!

Szinte helyből ugrok által
az emésztőgödrön,
rákacsintok és kackiás
bajuszomat pödröm.

Úriember vagyok ám én,
figyelmes és szorgos,
muszáj, mert már be van állva
a falusi orvos…



3 megjegyzés :

  1. Mulattatósra vetted a figurát mostanság, kedves Attila! Versed főszereplője eléggé el van telve magával, talán nem tudja, hogy az öndicséret ..., szóval olyan, mint az emésztőgödör. :) Monológjával mindenesetre elszórakoztat! :d

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj már, kedves Gábor, ő csak az echte magyar virtus prototípusa, jószágok barátja, hölgyek védelmezője! Nap mint nap találkozhatunk vele a belvárosban, de külföldön is :d
      Köszönöm szépen a tanyámon tett látogatást! :)
      Üdvözlettel: Ny.A.

      Törlés
    2. Ahogy írtad, Attila! Ebben a minőségében tekintettem fontos - fő - szereplőnek én is! =))

      Törlés