Lassuló szívdobbanással
őrizlek színes, beivódott képként:
halhatatlan szerelem.
Varázsolnék feketéből
fehéret, andalgó időt.
Mennék vissza őszből tavaszba.
Sose volt imám, és
hitem elhagyott, mint zsákra,
életemre úgy varrnék foltot.
Riba Ildikó: Folt
Lassuló szívdobbanással
őrizlek színes, beivódott képként:
halhatatlan szerelem.
Varázsolnék feketéből
fehéret, andalgó időt.
Mennék vissza őszből tavaszba.
Sose volt imám, és
hitem elhagyott, mint zsákra,
életemre úgy varrnék foltot.
Ezzel bizony szembe kell néznünk, Ildi: nem hozható vissza az elmúlt idő. Ámde a felejthetetlen emlékek segítenek létezni tovább. És ha utódaink elégedetten, szépen élnek, lehet örömünk, eltölthet némi boldogság. :)
VálaszTörlésVéleményedben teljesen igazad van, köszönöm Gábor. Csak nehéz elfogadni a tényeket, pláne, ha lélekben még fiatalnak is érezzük magunkat. Az idő múlása olykor meglepi az embert, pláne, amikor a tükörből ráncosabb arc néz vissza, mint amit megszoktunk.
TörlésViszont valóban örömöt ad, hogy gyermekeink élete szép, és ez bizony elégtétellel tölt el. :)
Mi mást tehetnénk hozzá: vigaszunk-hajtóerőnk a lelki fiatalság! :>)
Törlés