Kapolyi György: Loretta

Szívesen írnék Loretta álmairól, csak az a baj, hogy Loretta sosem álmodik.
Csak fekszik a hátán ez a rohadt némber, nézi a plafont, és ennyi. Egy percig sem érdekli, hogy engem képtelen helyzetbe hoz, mert nem tudok róla írni, holott álmairól akartam szólni, de ezek után, hogy?
Nyitott szemekkel alszik, mert számtalan plasztikai műtét, szűk lett a bőre.
Ha alvás közben elnézi az ember, olyan mintha a plafont nézné merően, kifejezéstelen szemei fel sem tűnnek, mert ébrenlétében is ugyan olyanok.
Már próbáltam lelkére beszélni, ő hajlott is rá, de akkor sem tudott álmodni, ha belegebedt.
Nem is haragudhatok rá, mert hiszen megvan benne minden jóindulat és akarás, de az Istennek sem megy neki.
Csak fekszik azon az átkozott hátán, és semmi. Már próbált hason is aludni, de az eredmény nem változott.
Talán ha kicserélné az ágyát, de ha nem jön be, mit csinál két ággyal?
Nem hozhatok senkit ilyen helyzetbe.
Talán, ha állva próbálna aludni, akkor talán jönne az álom, de mihelyt elbóbiskol, összerogynak alatta lábai, és megvan a baj.
Ennek erkölcsi felelősségét nem vállalhatom.
Igazán igyekszem toleránsan és megértően viseltetni iránta, de ha ez nem álmodik, akkor én, hogy írjak azokról a nyomorult álmairól.
Jól kifogtam ezt a Lorettát, lassan kezdem elveszíteni türelmemet, nem vagyok én hittérítő, én csak, írni akarok Loretta álmairól, és ez a hülye dög nem álmodik.
Hogy mit vétettem, hogy így ver az Isten, nem is sejtem, de ez már elviselhetetlen.
Napok óta az ágya szélén ülök, és meséket olvasok neki, míg elalszik, hátha inspirálok egy vacak álmot, de semmi. Még csak nem is horkol.
Csak fekszik nyitott szemekkel, és alszik. Nem álmodik semmit. Már mondták sokan, miért nem találok ki valamit, és mondom azt, hogy ez Loretta álma.
A büdös életben nem jönne rá senki, hogy hazudtam. Ez nem lenne szép, de megoldás, legalábbis kifelé.
De ha én tényleg Loretta álmairól akarok írni, akkor ez a csalás nem old meg semmit.
Magamat meg becsapni nincs értelme, úgysem hinném el.
Ez a parttalan kínlódás, meg az idegeimre megy, a sikernek még csak halvány fénye sem látszik.
Egyik este, reményvesztetten és kiábrándultan érkeztem Lorettához, ő lefeküdt, én meg szokás szerint olvasni kezdtem.
Egy jó óra múltán ránéztem, és meghűlt bennem a vér.
Loretta nem lélegzett.
Ő sem tudott álmok nélkül élni. 

Kép: Kapolyi György alkotása