Nahát, hogy egyesek olykor milyen szélsőségesen fogalmazzák meg a véleményüket! Például a világ dolgairól, a gazdaságról, a tudományról és még sorolhatnánk tovább; mindenről külön-külön, meg egybevéve is azt mondják, hogy az egész, úgy, ahogy van, szóval…, szóval értik, az egész nem ér semmit. Mindenben, mindenütt fejetlenséget látnak, még szerencse, teszik hozzá, hogy vannak olyanok, akikkel lehet valami jót kezdeni.
Eszembe villan egy mondás, amit hallottam valakitől, aki szintén hallotta, vagy olvasta másvalakitől. „A dekadens azt mondja: a világ nem ér semmit, holott azt kellene mondania – én nem érek semmit.”
Említett szélsőségesen bírálóinknak a világ ugyancsak nem ér semmit, úgy, ahogy van. No de ők, ők…, ők aztán kell, hogy érjenek valamit.
Terveik, fejtegetéseik lenyűgözőek, minden létező gond megszüntetésére látnak, találnak megoldást. Nagy vonalakban legalábbis. Így lehetne, úgy kellene, amúgy lenne igazán jó… Szívem szerint máris rájuk bíznám, oldják meg gyorsan a világ, a gazdaság, az élet legégetőbb kérdéseit.
A bökkenő csupán az, hogy mivel szerintük csak néhányan látják helyesen a tennivalókat, hát kevesen vannak elvégzésére. Mert hiszen nagy a világ, sok a dolog benne.
Kétely kételyt szül, a nagyvonalúan felvázolt elképzelések sem hatnak már lenyűgözően, és ha csak kicsit is belegondolunk, ezen nincs mit csodálkozni.
A világ, az ország, a tágabb-szűkebb környezet az embernek ugyanis nem a nihilt, hanem a mindent jelenti. Aki csak magában hisz, aki csak magát tartja bölcsnek, hogy ne mondjuk: kiválasztottnak, és munkáját e tudattal, bárha eredménnyel végzi is, azt előbb-utóbb hiányérzet tölti el. Vélt okossága, fölényes magabiztossága foszlik semmivé, ha rájön e hiányérzet okára. Akkor talán már késő lesz, hiába mondja, hogy többre is vihette volna. Többre eredményben, többre emberségben.
És ha egy pillanatra őszinte tud magához lenni, legalább akkor kimondja: „A világ ebben nem akadályozott volna. Én értem csak ennyit.”
A kép aláírása: Mindaz, amit látunk, másképp is lehetne; Várady Róbert képe.
Komoly fejtegetése az emberi viselkedésnek.
VálaszTörlésEgyetértek veled. kell azért némi önbizalom is, hogy el tudjuk viselni hitványságunkat.
Némi kiegészítéssel: elviselni azt, hogy mikor milyenek vagyunk... Mert hiszen még a sikerességet sem tudjuk mindenkor el(jól)viselni... @-)
Törlés„…akkor tévedünk, ha valamiről hibás ‘képzeteink’ vannak – mondja valahol Descartes. Fejtegetésed alakjában éppen az a baj, hogy saját maga megítélésének ’képzete’ téves, nem ismeri fel saját korlátait, ezért bukik el végül.
VálaszTörlésEz így igaz. Hibázunk, ha magunkat tévesen ítéljük meg, ha korlátainkkal nem vagyunk tisztában, illetve helyünkkel, szerepünkkel a közösségben. Ha nem sikerül gyümölcsözőbb együttműködést kialakítani másokkal. (Amit megint csak gátolnak a fel nem ismert, vagy leküzdhetőnek vélt korlátaink.) És máris a bukáshoz vezető úton vagyunk.
Törlés