Molnár József: Vörös harangok

 



 

 

Reggeli fény-nyalábban, hol

rőzsét raknak a lángok,

hol hazafelé húznak a

boszorkányok,

sápadtak az arcok.

 

 

Hajnali meleg csend van.

Kint kéklő madarak

sátoroznak. A vörösbegy

előhúz egy hegedűt,

felcsillan a harmat.

 

 

A bezárkózó fű is előjön,

kíváncsian kibújnak

hóvirág lányok-ifjak,

idő-vének körül táncot

járnak,

a fagy még beköszönt,

 

 

de már a fázós

denevérek is

rálegyintenének,

forr a végtelen ének

a tavasz sátorában.

 

Valaki felsír, valaki nevet,

ha kéred, megmondom a

neved,

még hószirmokat is látni,

a hegycsúcs szirmokkal

játszik,

Isten Liszttel zongorázik,

felhős napunk vidám.

 

 

Az alvó költői kép

felébred,

vad méhek keresik

a hangot,

kinyílnak vörös

harangok,

csenget a szelíd

rét is.

 

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése