Molnár József: Bársonyhalál - Kálnoky László: Pokol című versére

 

„Kincsem kiszórtam mind az ablakon,”
majd elfagy, mint a meg sem írt regényem,
nézem a pokol tornácán vakon,
hány ismeretlent éget el a szégyen.
Már életünkben máglyákat rakunk,
elégetjük rongy életünk mihasznán,
egy helyben toporogva rohanunk,
célunk a semmi elérése bambán.
Világ-börtönünkben foglyok leszünk,
börtönőrünk, a cinkosunk is vádlott,
a végítélet ellen tüntetünk,
már azt hittük, hogy minden tettünk áldott.
Most együtt fekszünk, büntetés s a bűn,
simogató bársonyhalál a tűz.