Őszi ködben, szűrt napfényben
fák ágain, levelek helyén
varjak állnak, megrezzenek,
károgva messze szállnak.
Rövid röptük után temető
kerítésen, sírok dombján
újra nyugalmat találnak,
néha hallani rekedt daluk.
Hideg kőre letérdelek,
koszorút igazítom,
s gyertyát gyújtok,
gyenge fényébe bámulok.
Emlékeim polcán matatok,
hozzátok szólok,
választ nem kapok,
elképzelem mit mondanátok.
Látom magam összetörten,
homlokodat pusziltam,
suttogva kérdeztem:
végre megfelelek neked?
Szóltam: add utoljára
kis kezed, könnyeim
között simogattam.
Hidegét ma is érzem.
Related Post
Radnai István: Időfolyamforró öllel fogadott a nyáraugusztus unja a szerelmetmire véget ér számtalan fellegszáll esőtől ázo
Riba Ildikó: Összetörtösszetört szavakcserepeinőszi dércsíptefázós derengésbenszívem mélyébőlégi szökőkútfeltörő cs
Riba Ildikó: Égi ecsettitokban tángáltamszomorú szívedszótlan suhanjlétemnek legyél mankó félig törött támaszvigaszu
Balogh Géza: Lesznüe Dali: Havat hord a szél a tetők felett... (Ветер носит снег над крышей...) (műfordítás)Havat hord a szél a tetők felett,kitört a dermesztő tél.Az öreg házban csak az egerekneszeznek és -
Mátay Melinda Mária: Az első gyermek (átirat) Redvás alagsorban hánynád
Riba Ildikó: Köszönöm, jól csend van némaságutca zaja szűrődikablakon átnem szól hisz nincssenki semhiába kérdezlekárnyad nem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Minden sorát magam előtt látom! Fények, árnyak, hangok - gyönyörű!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Juditkám
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.