Gyerekkori emlék Poros kis faluba sodort a háború szele, amikor még alig-alig látszottam ki a földből. Más világ, más, ismeretlen emb... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Fenyvesben sétálok
Folyónk a hegyből tör elő, Fekete-tengerbe siet ő. túlsó partján fenyőerdő, tűlevele nem lepergő. Gyantával van fölragasztva, tobozok dí... Tovább olvasom »
Seres László: Párbeszéd egyedül
-Jöjj, gyógyíts álom. -Ó, boldogtalan. -Róla mesélj most. -Az éj parttalan. -Hozd vissza hozzám. -M... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Vörös bort kérek!
Nyom, szorít, szúr, fáj, ingerel, közben mozdony zakatol a fülben. Levegőt! Nincs elég! Ajtó? Ablak? Elnyel a ... Tovább olvasom »
Seres László: Elhullajtott kalászként
Kihalt a part. A folyó is visszahúzódott. Csend párolog medre felett. B... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A félelem szörnyeteg
fél eleme a rémületnek, a Rém ül trónusán, fejünk felett mint rettenet - ijesztget. A rémület riadalmat gerjeszt, minden... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A nagy utazás
A negyedik emeleti lakás csendjét jóformán nem zavarta meg semmi. A régi bútorok, festmények, szőnyegek dús egyvelegében, a tört fé... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Üveggolyó (haiku változat)
szivárvány szalad üveggolyó-törte fény sima felszínén álmos rejtekén fiókban régi fotó múltat idézi szomjas szelleme voltélet-ajtó záru... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs Csaba: Megvilágosodásom
Ilinca Anamaria Prisăcariu írása Megjelent: Atelier LiterNet > Proză scurtă > Ceaiul de joi dimineaţă – 2015. 05. 21 Má... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Interjú Szalma Istvánnal
Nem véletlenül esett a választásom Szalma Istvánra, akit jól ismerek már sok éve, hanem azért, mert ő az a hozzáértő ember, aki a jap... Tovább olvasom »
Urbán-Szabó Béla: Tavaszi capriccio
Távol és közel, karod már nem ölel. Szívem arra vágyott, mit tegnap közelinek látott. Mentél felhőről-felhőre szökellve, mentél, mint he... Tovább olvasom »
Musztrai Anikó: Lépj a nyomomba!
Lépj a lábnyomomba! Tudom az utat. Szorosan kövess, hogy el ne vessz, míg kitalálunk az útra. Hadd vezesselek újra, mint rég, mikor köl... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Gyászolók
A sírnál két asszony találkozott: az özvegy és a szerető. Mindkettő virágot hozott, csendes volt a temető. A két gyászoló hallgatott, s... Tovább olvasom »
Magyar Mónika Anna: szenderedő
hol kopogtatnak szelíd árnyak, ott verdeső fodros szárnyak, álmaidra, sugarakat köpnek, úgy ringatnak, úgy ölelnek nem nézel fel nem reb... Tovább olvasom »
Seres László: Ma én ébresztem a Mamát
(Gyerekvers Anyák napjára) Ma én ébresztem a Mamát Lábujjhegyen hogy felérjem Elkészítem kakaóját Kacsatöpörtős k... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Kopott....
vetetten vár az ágy mire unottan este sötétjében végül zsibbadt testem zaklatott szívem takaró alá kerül hitvány hazug hírt elfe... Tovább olvasom »
Kapolyi György: RÁNCOS JÁZMINOK
A keskeny, kanyargós hegyi ösvény úttá szélesedett, macskaköves burkolata megroggyant az idő súlya alatt, foghíjas széleit felverte a g... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A rózsa szerelme
Színvarázslat, illatár, rózsabimbó, nyílj ki már! Bársony szirmod simíthassam, szépségedtől ittasultan hallgatásod - dalolás, kelyhed éd... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: A vándorkereskedő
Láttatok már vándorkereskedőt? Hozzánk egyszer feljött a szőlőbe, s hozott a lapos ládájában mindenféle apró dolgot. Volt ott a rekesze... Tovább olvasom »
Csősz József: Bennünk élő derű
Mintha mindig csak a rossz emlékek bújnának elő néma agyamnak labirintusából, hamis fékek ... Tovább olvasom »
Kőhalmi Levente: Megálló idő
Pihegve tűnik fel, szépen szállva szerepel. Töményen töri őt törvénytelen történelem, kéz kéri kezé... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Fehér gyász
Fehér szín, a tisztaság szimbóluma, szűzi léleknek patyolat-palota. Felhőtlen éjen Hold méla ... Tovább olvasom »
Csősz József: Az élet ünnepe
Mottó: „Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság...” (Juhász Gyula: A munka) Az élet ünne... Tovább olvasom »
.png)
Tóth Sarolta: bizonytalan jövőm
Ha nem javul az életed, keress egy erős kötelet! Voltam, vagyok, meddig leszek? Tegnap ettem, holnap eszek? Régi ruhám szak... Tovább olvasom »
Csősz József: Egy ünnep két arca
Nem súgja senki, mit hoz a reggel, emlékezésre bensőm kényszerít, sötét háttérből régi fény szökell... Anyám, ismé... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Az idő illata
zölden és sárgán nyílik kicsi virágom árván kelyhére pillangó száll nyomában úszkáló ökörnyál lengő laboda lassan két karomra hasal idő... Tovább olvasom »
Kapolyi György: AZ AJTÓ
A sírboltba vivő, kitaposott kő csigalépcső, érdes felülete alatt, vészjóslón csikorgott a bakancs talpa. Szűk alagútja, a benne rekedt ... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Magányos farkas 1
A völgykatlan két oldalát sziklák vigyázzák. Imitt-amott, egy –egy ugrani készülő kidudorodás látható, de nem fog elrugaszkodni ... Tovább olvasom »
Farda József: 22 nap…
Ma is szeretettel emlékszem arra a napra, amikor a lelkem egy új anyát kapott. A fizikai valóm apró, kicsi gömbként kelt életre és na... Tovább olvasom »
Musztrai Anikó: Elbújnék
Elbújnék Ha szembe jössz velem, ha elkerülsz, ha mész tovább, vagy ha mégis megállsz, elbújni szeretnék előled... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Gyufaláng
telehold terpeszkedik trónol felhők közepében merev üvegszem néz rám puha plüssmackó fejében gyors esőcsepp surrog hűvöse cserfesen cse... Tovább olvasom »
Kapolyi György: ALGERNON - SZÍVEM
Most balra fogok a sarkon befordulni, mert az a vénember azt mondta a vegyesbolt előtt, hogy menjek tovább egyenesen, és az első alkalo... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Verebek
Időnként fölröppen egy ricsajozó szürke verébsereg, rajtuk semmi sem különleges, csak fürgeségük olyan, mint a csintalan gyerek, egysze... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Teljes élet temploma
Emlékezz rám, rokonodra! én vagyok a lombok fodra, áradó folyóknak sodra, tavaszi szél lehelete, felhők füstje és permetje, kikeleti ege... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Csorba tükör
szembenézve önmagammal sorolom mi nem voltam múlt életem napjaiban kutatom kérdésemre komor kételyes válaszokat tükröm talán kicsit cso... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Lázálom
Hát ez tényleg valami olyasmi. Mikor a hátamon megjelentek a szárnykezdemények, azt hittem, valami hülye vicc.Tollasodáskor úgy viszke... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Forrásvíz
Kristálytiszta víz sejtelmesen titkot rejteget, pedig a hegyi patak fecseg, locsog, csobban, habzik, buborékokba bújik, akár egy féltett... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Csak posta voltál
Csak posta voltál, egy üzenet, aláírtad a nevedet... Kőbe még nem vésték soha, voltodnak nincs még emlékoszlopa. Ha erre egyszer sor ke... Tovább olvasom »
Kőhalmi Levente: Fényszilánkok
Mikor borúsnak látod önmagad, s megtagadnád lanyha múltadat, ők szövik kőpadokra, szikrázva szállanak, fenn ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)