Ma is korán ébredt. Évek óta így van ez, megelőzi a felkelő napot. Ilyenkor belelép a papucsába, felteszi a kotyogót a tűzhelyre, aztán az a... Tovább olvasom »

Ma is korán ébredt. Évek óta így van ez, megelőzi a felkelő napot. Ilyenkor belelép a papucsába, felteszi a kotyogót a tűzhelyre, aztán az a... Tovább olvasom »
Az élet halált okoz! Jaj, szokjon le róla most! Tovább olvasom »
Ha az ember valami jót cselekszik, mindig kinyílik lelkében egy virág. A legszebb, ami valaha létezett: a szeretet-virága. Láthatatlan, mégi... Tovább olvasom »
Ma nincs más, te és én vagyok. A puszta hallgatásban te is én vagyok. S mi leszünk, ha hagyod, a menny sziromlevelére fagyott, kis harmatrög... Tovább olvasom »
csöndjével éleszt a hajnal keresem a mutatókat az órán a számlaphoz lapul az idő hideg rázza hajnalt fűtött szobákban sötétség fekete angyal... Tovább olvasom »
Az elit közönség összegyűl, vörös szőnyegen pompázik szépen öltözött hölgy és úr. Ruhájukon látszik, életükben a pénz nagy úr, mit megkívánn... Tovább olvasom »
téli szélben ringatózó erdő fái zúgnak vándorló madarak szenvedő sóhaján fagyos fészek magányra vált síró csapatuk messze száll trillájuk ta... Tovább olvasom »
Nem is olyan régen történt, hogy a Nap igen nagy erővel szórta a sugarakat. A felhők messze jártak, valahol az óceánok felett, így aztán het... Tovább olvasom »
Szárnyait hátán összezárja, S imbolygón ballag a vén varjú. Teszi is ezt oly fontoskodva, Bár gyakran – túlfeszíti a húrt. Addig is, míg fúj... Tovább olvasom »
A szobában csend van. A két kis öreg ül egymás mellett és nagyokat hallgat. Mintha megállt volna az idő. Talán jobb is így, hogy megáll egy ... Tovább olvasom »
Magamba rejtve is téged féltelek, nem kell túléljem, és nem kell értened. Talán a képzelet játszik csak velem, talán a halál, vagy épp a sze... Tovább olvasom »
hinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelme lehullottak a rózsás nyár lázas szirmai profán kellékek megkoptak az aranyozott levelek kicsorbult az... Tovább olvasom »
forró öllel fogadott a nyár augusztus unja a szerelmet mire véget ér számtalan felleg száll esőtől ázott a határ kacsokat hajt a szőlővessző... Tovább olvasom »
Csak a tenyered akartam érezni! Nem a bordáimon, nem is az arcomon, csak test-meleg kabátom hideg gombjain. A szertehullt világ küllőivel sz... Tovább olvasom »
Zúzmarát, s ködöt hint a téli hajnal Bús, szürke felhő ül fáradt lelkemen. Feketén sötétlik az ég alja, Néma Hold könnyét nem látja senki se... Tovább olvasom »
Az Esti Szivárvány főszerkesztője magához hívatta a fiatal újságírónőt. Bár a nő nagyon modern szelleműnek tartotta magát még az öltözködésé... Tovább olvasom »
Késő már nincs többé vágy. Hazugságaid után a fáj se fáj. Elvesztél az időben, ölembe senki nem hajtja fejét. Elfelejtettem, milyen sz... Tovább olvasom »
elválasztanak és összetartanak megóvnak és eltakarnak fájdalmakat altatják boldogságot oltalmazzák alacsony lehet vagy magas keménységük n... Tovább olvasom »
Valamikor régen, amikor még nagyon kevés ember élt a földön, a Teremtő, úgy rendelkezett, hogy azok az emberek, akik egész életükben sok j... Tovább olvasom »
Magyar nő vagyok – mit érdekelne engem a nőeszmény maga? Itt születtem. Ráadásul Budapesten, sőt Budán, a boszorkánytanyán, a Gellérthegyen... Tovább olvasom »
Sötétben – a kék horizonton a hópelyhek népes bálja ragyogott. Forró tenyeremmel elkaptam egy szépséget. Fürdött az éjszakai fényben, gond n... Tovább olvasom »
Nem értettem kisgyerekként, hogy miért sír azon a karácsonyon annyira az édesanyám. Hiszen nagyon vártuk a Jézuskát, aki szép ajándékokat ho... Tovább olvasom »
Ha fagyos téli estéken megcsillan a hó a dermedt fákon, s szikrázó jégcsapok őrzik a tél könnycseppjét a házak ereszén, s csillag milliárdok... Tovább olvasom »
apró ruhámon nincs se csipke se fodor kis virág vagyok egy a sok közül ki fejét, bár lehajtja fényről álmodik 2016. 02. Tovább olvasom »
Csillagúton távolról csengettyűhang szól. Szűz havon szán suhan, bakján piros ruhás apó. Mellette segítő kis manó: gyeplős kezén kesztyű... Tovább olvasom »
Boldogságunk morzsáit gyengéd kezekkel színek szerint sorba válogatom. Selyem szálra számolatlanul fűzöm, gyöngysorom nyakamra csatolom.... Tovább olvasom »
Semmi sem kell úgy Mint a békegalambok Szárnysuhogása * * Adventi fények Melegítik a lelket Rideg estéken… * * Azt, ami úgy fáj ... Tovább olvasom »
A halál peremén az örök-változatlan hullámzik és szeret. A hétfátyoltáncú időben teremti önmagát a létezőkben, szemlélve, hogy közös mi... Tovább olvasom »
A juharról vörösen száll Sárgán hull a karcsú nyírről. E vékony levél-szőnyeggel Kicsiny házikóm növelem. Mókus után fára mászom, Félálomban... Tovább olvasom »
Ólomlábakon járnak az évek, Sáros bakancsok szívemre lépnek. És a kék madár, oly messzire száll, Elnyeli némán a látóhatár. Megfogom neked! ... Tovább olvasom »
Soha nem érzett vágyak kerítették hatalmába, melyek olyan elemi erővel törtek elő, hogy szinte már elviselhetetlen volt. Talán a frissen ese... Tovább olvasom »
Verstelen. Rímtelen. Kép-telen! Kémlelem: Atomrobbanás? Mit Neked? Mit nekem? Gyors halál. Szenvtelen. Gyásztalan. Irdatlan! Irtva van. Embe... Tovább olvasom »
Gizi néni, csak ült az asztalnál, és nézett ki az ablakon.A regény, amit olvasott, nem tudta olyan nagyon lekötni a figyelmét. A tekintete a... Tovább olvasom »