Harmincon túl már nem illene írótanonc leánykának ábrázolni magunkat, a krisztusi kor kialakult személyiséget feltételez. Mégsem szégyellek ... Tovább olvasom »

Harmincon túl már nem illene írótanonc leánykának ábrázolni magunkat, a krisztusi kor kialakult személyiséget feltételez. Mégsem szégyellek ... Tovább olvasom »
Nagyon szeretek írni, főleg verseket, de van néhány novellám is. Tovább olvasom »
Feltöltés alatt! Tovább olvasom »
Szeretnénk indítani egy negyedévenként megjelenő saját periodikát. Ahhoz azonban, hogy ezt törvényesen tegyük nem elegendő az ISSN szám besz... Tovább olvasom »
A jóslás szerint az idei nyár hosszú perc alatt v()illan. Süketek nézik a vakoknak kiírt „Légy jó mindhalálig!” Var... Tovább olvasom »
Azt mondják kételkedj, mindenben, s mindenkiben, teremts!, s mit alkottál, égesd, gyengülj, s gyógyítsd betegséged,... Tovább olvasom »
Kékes kiáltásra ébredek. Lángoló fák bújtak ki a földből. A tűzben hővirágok nyílnak, olyanok, mint a remény. Apr... Tovább olvasom »
Álmom lovon tart, fogságától szenvedek. Gúzsba kötötten verset írok. Hajózom a nyíló tengert. Viharokba fúlok. ... Tovább olvasom »
Ül az elmúlás bokrában, szemében fekete hattyú, markol az érkező csendbe. Olaj-barna évek sikolyát súgják a földre haj... Tovább olvasom »
Kint már megjelentek az első lehulló falevelek. Lassú vitorlavirágként égő-zölden zuhannak: mint a hosszan álmodó, aki... Tovább olvasom »
Reggel a halál ébred, trombitát fúj a végítélet, utolsót rágva az ő kenyerét, fal felé fújva leheletét. Reggel az út vi... Tovább olvasom »
Tollforgató ember vagyok, szeretem az irodalmat. Emellett érdekel a képzőművészet, késztetésem szerint alkotok főleg pasztellképeket, tollra... Tovább olvasom »
Hajnali fél kettő. Már meg sem kell néznie mobiltelefonját. Jó ideje, szinte óramű pontossággal, ilyenkor ébred először álmából. Aztán óránk... Tovább olvasom »
Már értem végre, szenvedni nem oly rossz dolog, inkább érdem. Maholnap a hosszú élet titka, és mert sosem volt ez ritka, mint ilyen, mondhat... Tovább olvasom »
A nézőtéren ülök éppen - hogy' kerültem ide, nem emlékszem. Talán megváltozott a rendezői felfogás, vagy más lett a szereposztás. Így ... Tovább olvasom »
Az idő majd segít - mondod, mondják sokan. Jótékony hatását buzgón ecsetelik, s helyeslőn bólogatnak, amikor végre rábízod magad. Az idő nag... Tovább olvasom »
Játszol. Játszom. Te velem, én érted. Magad alkotta szabályok szerint, neked tetsző időben és térben. Várok. Várom a napot, pillanatot, am... Tovább olvasom »
Megénekelte már Edith Piaf is ezt, a kis Veréb, a gyönge női test, égő tekintetű, parányi kis varázs, csak énekelt, s a hangja messze szállt... Tovább olvasom »
Szétárad bennem a csönd, mint a vihar után medréből kilépő folyó, amit a part fövenye megszelídített. Különös, szinte aggasztó ez a belső bé... Tovább olvasom »
Ha minden kezdetben benne van a vég is, e tézis önmagában elegendő arra, hogy életfelfogásom ravasz mód összezavarja, és feltegyem magamnak ... Tovább olvasom »
A Nap hirtelen sarkon fordult, és a pillanat tört része alatt elsötétült minden. Romokban hevert a világ körülöttem, nem volt erőm, hogy szé... Tovább olvasom »
Hiába zúgnak a harangok, én nem siratom a holnapot. A mával nem hivalkodom, lehúznak ólmos lábnyomok. Ha elcsitul e mord dacod, leszel kegye... Tovább olvasom »
Az életed egy páternoszter. Miközben jár fel-le, fogaskerék nyikorgó hangja szól nevetve, hol meg sírva. Szeretnéd néha lefékezni bolondul n... Tovább olvasom »
végül már csak érte éltem érte volt minden ébredésem érte álmodtam nagyot hittem elég ha akarom beteljesedik sorsában sorsom egyek leszünk a... Tovább olvasom »