Harmincon túl már nem illene írótanonc leánykának ábrázolni magunkat, a krisztusi kor kialakult személyiséget feltételez. Mégsem szégyellek ... Tovább olvasom »
Nagy Alexandra bemutatkozása
Nagyon szeretek írni, főleg verseket, de van néhány novellám is. Tovább olvasom »
Balogh Anikó bemutatkozása
Feltöltés alatt! Tovább olvasom »
Húsvéti akció!
Szeretnénk indítani egy negyedévenként megjelenő saját periodikát. Ahhoz azonban, hogy ezt törvényesen tegyük nem elegendő az ISSN szám besz... Tovább olvasom »
Molnár József: Vetkőznek a fák
A jóslás szerint az idei nyár hosszú perc alatt v()illan. Süketek nézik a vakoknak kiírt „Légy jó mindhalálig!” Var... Tovább olvasom »
Molnár József: Azt mondják
Azt mondják kételkedj, mindenben, s mindenkiben, teremts!, s mit alkottál, égesd, gyengülj, s gyógyítsd betegséged,... Tovább olvasom »
Molnár József: Papír-folyók 10.
Kékes kiáltásra ébredek. Lángoló fák bújtak ki a földből. A tűzben hővirágok nyílnak, olyanok, mint a remény. Apr... Tovább olvasom »
Molnár József: Oltsátok dühöm!
Álmom lovon tart, fogságától szenvedek. Gúzsba kötötten verset írok. Hajózom a nyíló tengert. Viharokba fúlok. ... Tovább olvasom »
Molnár József : Szemében fekete hattyú
Ül az elmúlás bokrában, szemében fekete hattyú, markol az érkező csendbe. Olaj-barna évek sikolyát súgják a földre haj... Tovább olvasom »
Molnár József: Papír-folyók 8.
Kint már megjelentek az első lehulló falevelek. Lassú vitorlavirágként égő-zölden zuhannak: mint a hosszan álmodó, aki... Tovább olvasom »
Molnár József: Reggel
Reggel a halál ébred, trombitát fúj a végítélet, utolsót rágva az ő kenyerét, fal felé fújva leheletét. Reggel az út vi... Tovább olvasom »
Tomor Gábor bemutatkozása
Tollforgató ember vagyok, szeretem az irodalmat. Emellett érdekel a képzőművészet, késztetésem szerint alkotok főleg pasztellképeket, tollra... Tovább olvasom »
Szikora Zsó: Insomnia
Hajnali fél kettő. Már meg sem kell néznie mobiltelefonját. Jó ideje, szinte óramű pontossággal, ilyenkor ébred először álmából. Aztán óránk... Tovább olvasom »
Szikora Zsó: Mellékhatás
Már értem végre, szenvedni nem oly rossz dolog, inkább érdem. Maholnap a hosszú élet titka, és mert sosem volt ez ritka, mint ilyen, mondhat... Tovább olvasom »
Szikora Zsó: Szignál
A nézőtéren ülök éppen - hogy' kerültem ide, nem emlékszem. Talán megváltozott a rendezői felfogás, vagy más lett a szereposztás. Így ... Tovább olvasom »
Szikora Zsó: Idő-szerű
Az idő majd segít - mondod, mondják sokan. Jótékony hatását buzgón ecsetelik, s helyeslőn bólogatnak, amikor végre rábízod magad. Az idő nag... Tovább olvasom »
Szikora Zsó: Átlényegülve
Játszol. Játszom. Te velem, én érted. Magad alkotta szabályok szerint, neked tetsző időben és térben. Várok. Várom a napot, pillanatot, am... Tovább olvasom »
Szikora Zsó: Nem bánok semmit sem
Megénekelte már Edith Piaf is ezt, a kis Veréb, a gyönge női test, égő tekintetű, parányi kis varázs, csak énekelt, s a hangja messze szállt... Tovább olvasom »
Szikora Zsó: Úton
Szétárad bennem a csönd, mint a vihar után medréből kilépő folyó, amit a part fövenye megszelídített. Különös, szinte aggasztó ez a belső bé... Tovább olvasom »
Szikora Zsó: Végtelen
Ha minden kezdetben benne van a vég is, e tézis önmagában elegendő arra, hogy életfelfogásom ravasz mód összezavarja, és feltegyem magamnak ... Tovább olvasom »
Szikora Zsó: Napfogyatkozás
A Nap hirtelen sarkon fordult, és a pillanat tört része alatt elsötétült minden. Romokban hevert a világ körülöttem, nem volt erőm, hogy szé... Tovább olvasom »
Szikora Zsó: Oltó
Hiába zúgnak a harangok, én nem siratom a holnapot. A mával nem hivalkodom, lehúznak ólmos lábnyomok. Ha elcsitul e mord dacod, leszel kegye... Tovább olvasom »
Szikora Zsó: Száműzetés
Az életed egy páternoszter. Miközben jár fel-le, fogaskerék nyikorgó hangja szól nevetve, hol meg sírva. Szeretnéd néha lefékezni bolondul n... Tovább olvasom »
Szikora Zsó: Hová tűntek az angyalok?
végül már csak érte éltem érte volt minden ébredésem érte álmodtam nagyot hittem elég ha akarom beteljesedik sorsában sorsom egyek leszünk a... Tovább olvasom »