Balogh Géza: A. I. Szolzsenyicin: Az öregedés (Старение)
Milyen sokat írtak már a halálfélelemről, pedig: mennyire természetes láncszeme ez az életnek, ha nem váratlan, erőszakos.
Emlékszem egy görög költőre a lágerban, már a végét járta – alig volt túl a harmincon.
De halála előtt semmiféle rettegés sem volt felfedezhető megtört, bánatos mosolyában. Én gyötrődtem. De ő: „A halál megérkezése előtt végbemegy bennünk a belső felkészülés: megérünk rá. És már nem is olyan borzalmas”.
Azt követően mindössze egy év telt el – és mindezt én is átéreztem, harmincnégy évesen. Hónapról hónapra, hétről hétre közelebb a halálhoz, hozzászoktam – belső felkészültségem, beletörődésem felülmúlta a testemet.
És mennyivel könnyebb úgy, ha a halálhoz nyíltan, komótosan, az előrehaladott kor vezet bennünket. Az öregedés – egyáltalán nem Isten büntetése, oly sok bőséget rejtenek meleg árnyalatai.
Meghitten szemlélni a gyerkőcök önfeledt hancúrozását, erejük, jellemük erősödését. Teherbírásod gyengülését ellensúlyozza, ha visszaemlékszel rá, hogy rudaslóként – te is húztál hajdanán. Már nem bírod az egész napi munkát, az öntudat édes és rövid megszakadása, a második vagy harmadik nap reggelén a nap megújuló fénye – ajándék. És a lélegzetvételt is élvezed – az étel rágását megtervezed, keresed az újabb ízeket, még élsz, de már egy magasabb régióban. A cinke finom hangja a még hóval borított, de már tavaszodó erdőben – kétszeresen is kedvesebb attól, hogy tudod – hamarosan nem hallod, hallgassad őket! És milyen pótolhatatlan kincs – a visszaemlékezés; ifjúságodtól megfosztva még veled van és élő, apró részletei naponta meglátogatnak – az éjtől a nappalba és a nappalból az éjszakába való lassú-lassú átmenetben.
Derűs öregedés – ez nem lefelé, hanem felfelé vezető út.
Az öregedők, Istenem, csak nehogy a nyomorba és hidegbe induljanak.
Mint mi is – cserbenhagytunk annyit, de annyit…
КРОХОТКИ. 1996-1999.
Balogh Géza 2012-03-29 20:02

VálaszTörlésQuoting Sárkány Sándor:
Érdemes lenne tanítani ezeket a gondolatokat, hogy az emberek megtanulják megfelelő szinten megélni létezésük minden szakaszát! Akkor válik igazán öreggé az ember, ha elveszti a változáshoz szükséges rugalmasságát és az újdonságok iránti érdeklődését.
Ahogy mondod. Szolzsenyicin "Rövidkéinek" (???????) gondolatait érdemes lenne tanítani. Kedvenceim...
# Sárkány Sándor 2012-03-27 14:03
Érdemes lenne tanítani ezeket a gondolatokat, hogy az emberek megtanulják megfelelő szinten megélni létezésük minden szakaszát! Akkor válik igazán öreggé az ember, ha elveszti a változáshoz szükséges rugalmasságát és az újdonságok iránti érdeklődését.
# kérész 2012-03-24 07:15
# M. Fehérvári Judit 2012-03-21 19:43
Ha nem váratlan és nem erőszakos, akkor így van ez. A középkori szerzetesi ima tartalmazott egy olyan mondatot, hogy "Csak a hirtelen haláltól ments meg , Uram, minket!". A lágerekben minden másként működött: tér, idő, dimenzió... Salamov: Kolima című könyve verte ki nálam anno a biztosítékot, s nem a Gulag.
És a vége meg mennyire igaz:
"Az öregedők, Istenem, csak nehogy a nyomorba és hidegbe induljanak.
Mint mi is – cserbenhagytunk annyit, de annyit…"
Nagyon tetszett a Munkád Géza!
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.