Szabadesés

Jól seggre estünk, Béla.(* Hol van ilyenkor Kamael?! Az lenne a dolga, hogy vigyázzon ránk, ha már hozzánk rendelték...és az ember meg dolgozik létra da vecsera..

Vigyázz a szádra, nem illik ilyen szavakat használni..

Dehát, van erről egyezmény...a róla elnevezett városban írták alá, seggeni egyezmény...

Schengeni..

Az ugyanaz, csak labancosan...

Nem ugyanaz. Arról szól, hogy az ilyen idióták nem lófrálhatnak csak úgy, rendes emberek között. Ami meg az angyalodat illeti, nem etetted, itattad, nem meditáltál...

Miért mondod? Éppen a tetőt alkottam és meditáltam, hogyan vágom le a fölösleges...

Na, jóvan. Már értem miért pöccintette ki a létrát alólad a démonod.

Meg te alólad...így jártunk. Menjünk fürödni.

Fürödni? A héten már fürödtünk...nem vagyunk koszosak..!

Civilizált ember nem csak azért fürdik mert koszos, hanem mert...

???

Nem kéne ezen vitázzunk. Megyünk fürödni. Épp eszembe jutott az archimedesi versike: "minden vízbe mártott test...

Ami most úgy szól, hogy minden földre zuhant test, mozgásából annyit veszt, mint amennyi a testsúlya, kilenc,nyolccal szorozva...vagyis...

Vagyis nézzük a realitásokat. Felmenni nem tudunk, lent, a földszinten meg csak kád van. Nem tudunk belemászni, vagy ha igen, akkor ki...

Hát, mi, Béla, megoldottunk már...

Szóljunk Rozinak, hoz egy szivacsot és letörölget...

Nem. Ha egyszer egyikünk elmegy, egyedül kell fürödjünk...tervezzünk! Mi az amit tudunk? Tudunk járni, hajolni, ülni...

Egyszerűbb, ha azt nézzük, mit nem tudunk. Kádban fürödni.

Kishitű vagy, Béla. Na, gyere szépen, nézzünk, mink van. Van itt egy stoki. Arra leülünk. A rossz lábunkat átemeljük a kád peremén, a másikat meg utána...

Hehe...azután mentőt hívunk...vagy valaki... A másikat csak úgy tudjuk beemelni, ha erre nehezedünk, az pedig hirtelen halál...és azután, ha benn vagyunk, fel sem bírunk állni...

Várjá'...van itt egy sámli. Ezt betesszük a kádba.

Nem oda, a másik oldalra, mert a jobb lábunkkal fogunk kezdeni. Leülünk a stokira. A bot segítségével átlépünk a peremen. Azután leülünk a peremre és a rosszat átemeljük. A bot segítségével felállunk immár a kádban, és ha még életben vagyunk, leülünk a sámlira. Innentől gyerekjáték. Azután ugyanígy visszafelé...

E'felejtkeztél a zokniról...Azt hogy vesszük le?

Talán leázik...ugyan már!...egy ilyen projektnél van természetes elhullás...

Azon már túl vagyunk...na, jó. Több is veszett a Csele pataknál...

(...)

Na, ugye?!

Végül is ezt megúsztuk...add ide a dezodort.

Pfűűű...ez meg mi a franc??!! ...poroltó??

Hüjjye vagy?...A gyerek hozta, száraz tiszta érzés...ha már kapsz levegőt...lehet, az istent is felfedezed magadban...

Azt csak epilátorral lehet...pedig mit nyúztam a pofámat...

Pihenjünk. Tudod mit? Jobban szeretem a nyugton törvényeket. Minden test megtartja nyugalmi állapotát, míg valamely erő fürdésre nem kényszeríti. Ha már a hatás ellenhatáson túl vagyunk...



(*Újszülött olvasók kedvéért: Béla a monogrammom szülötte. (B.L.)  A B az Bé, az L meg la, hogy könnyebb legyen kimondani és ne keverjék össze a Bajnokok Ligájával. Béla afféle alter ego. Vagy inkább ante. Igaz, ő is ezt állítja rólam. Vájtszemű iro-olvasómánok nem találnak ebben semmi újdonságot. Számosan eljátszották ezt, két zárójelentés között.

Bocskai Lajos