Dalol az Ősz...

Ahogy felkaptattam a földúton a dombra, tudtam, hogy néhány percen belül csodálatos látványban lesz részem.

Az őszi erdőt láthatom.

Kisiskolás koromban olvastam egy elbeszélést, ami nagyon megfogott.

Egy Jurij Nabigin nevű orosz író Téli tölgy című írása volt az, mely arról szólt, hogy egy kisfiú mit lát, mit tapasztal a természetben, mikor télen-nyáron kora reggel megteszi a több kilométeres utat otthonától az iskoláig.Egyszer télen hazafelé menet elkísérte a tanító néni, aki előzőleg kételkedett abban, hogy létezik, a téli tölgy.Tölgyfa van, de téli tölgy?A kisfiú elvezette kedvenc fájához, a ráhullott hótól jégcsipkés ágú, fenséges téli tölgyhöz.A tanító néni, ahogy ott állt a térdig érő hóban, mindent megértett.Az írás nem mentes a szocreál sallangoktól, de mégis egy fogalmat alkotott a természet fenségének fogalmát.Így vált bennem is fogalommá az őszi erdő borongós, elmúlást idéző, mégis színkavalkádjával esztétikai élményt, örömet nyújtó képe.Ahogy felértem a dombtetőre a már ismert, mégis mindig új látvány fogad.A völgy - a Bikázó - ahogy a helyiek nevezik, látványa.Az erdei réttel, a külön-külön álló öreg bükk, s tölgyfák magányával, a csipkebokrok vöröslő bogyóival, az erdei szamóca bokamarasztaló indáival és ameddig szemem befogadni képes a tájat, csak erdő, erdő.Valami érdekes spirituális vonzódás él az emberben egykori otthona, élettere az erdő iránt.Ezt éreztem én is leereszkedve a völgybe, a fák közé.Egy kidőlt, elszáradt mohával lepett fára telepedtem, és csendesen szemlélődtem.Milyen élesek is a kontúrok, a tiszta őszi égen.Talán, nincs olyan évszak, mely ennyire felkészítené a szemet, a természet ilyetén való befogadására.Az erdő elmúlásra készül.Rövidülnek a nappalok, hosszabbodnak az éjszakák. Berzsenyi egyik szépséges verse jut eszembe:"Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatokKözt nem lengedez a Zephyr.”(Berzsenyi Dániel – A közelítő tél)A zöld erdő színeket vált, ilyen pompával búcsúzik.Tudjuk, hogy a klorofill az, mely a fotoszintézis során zöldnek láttatja velünk a leveleket, elnyomva a meglévő többi színtestet.Ahogy a napfényes órák száma csökken, úgy válnak láthatóvá a "rejtőző" színek.A levelek tövénél kialakuló réteg megakadályozza a tápanyagok felvételét, ezáltal a lebomló klorofill miatt előtűnnek a sárga, narancssárga, lila, piros, és barna színek.Ez alkotja meg a változatos, folytonosan más-más arcát mutató őszi erdő képét.Mivel érdekel a színek szimbólumrendszere, mely kedélyállapotunkra, hangulatunkra oly erősen tud hatni, hazatérve utánanéztem a színpszichológiának, ezért ezt szó szerint idézném.

Vajon milyen érzelmeket ébresztenek az évszak tipikus színei:

Narancssárga

A narancssárga talán a legjellegzetesebb őszi szín. Egyensúlyt, melegséget, lelkesedést, vibrálást, világosságot sugall.

Lila

A lila a fenséges, a spirituális, a nemesség, az ünnepélyesség, a rejtély, az átváltozás, a bölcsesség, a felvilágosodás, a kegyetlenség, az arrogancia és a gyász szimbóluma.

Piros

A legmelegebb és legenergikusabb szín. A pirosról szerelemre, veszélyre, vágyra, sebességre, erőre, erőszakra, haragra, vészhelyzetre és vérre asszociálunk. Látványa növeli a vérnyomást és gyorsítja a szívverést

Sárga

Az öröm, a boldogság, az optimizmus, az idealizmus, a fantázia, a remény, a napfény, az arany, a tisztességtelenség, a gyávaság, az árulás, a féltékenység, a sóvárgás, a csalárdság, a betegség, a kockázat és az ihlet jelképe.

A színpszichológia alapján tehát az őszi táj színei keltette hangulat sokkal összetettebb mint az egységesen zöld vagy fehér vidék láttán érzett kedélyállapot. Az őszi erdőben nemcsak fizikumunk túrázik..."

Forrás: Életforma.hu

Nem véletlen, hogy impresszionista festők ecsetjére kívánkozik mindez.

"Ősz húrja zsong,

jajong, busong

a tájon,

s ont monoton

bút konokon

és fájón."

(Verlaine: Őszi chanson - részlet)

Ahogy magányomban meditálok, eszembe jut Daphné története a görög mitológiából:

Daphné egy szépséges nimfa volt, Péneiosz folyamisten és Gaia a föld istennőjének leánya. Apollón, a "Fényhozó" egyszer összetalálkozott Erósszal és meglátta a kezében lévő arany íjat és nyilakkal teli tegezét.

Gúnyolódott egy kicsit Aphrodite fiával, hogy miért hord íjat és nyilakat, nem való az neki, csak olyan nagy isteneknek, mint ő maga.

Erósz elhatározta, hogy megbünteti Apollónt, hogy ne vonja kétségbe az ő tudását.

Apollónt szerelemre lobbantó nyilával megsebezte, míg az arra tévedő Daphné nimfát tompa végű szereleműző nyíllal vette célba.

Apollón lángoló szerelemmel követte a lányt, Daphné azonban nem kívánva a kapcsolatot menekülni kezdett hódolója elől. Hiába kiáltozott utána Apollón, hiába bizonygatta iránta való érzéseit, s azt, hogy ő nem holmi jöttment, hanem maga Apollón, Zeusz fia.

Daphnét ez nem érdekelte, csak futott üldözője elől.

Apollón már-már utolérte szerelmét, és a lány kétségbeesetten látta, hogy nincs menekvés.

Atyja és anyja után kiáltozott, s kérte őket, hogy változtassák el szépséges alakját, amely Apollónnak megtetszett.

Szülei meghallgatták kérését és leányukat babérfává változtatták.

Karjai ágakká, lebomló hosszú haja levelekké vált, testét vastag kéreg fogta körül.

Apollón hiába érte utol a nimfát, csak a fát ölelhette, e érezte még a friss kéreg alatt Daphné lüktető, remegő keblét. Apollón nagyon elszomorodott szerelme elvesztése miatt, és a fáról letépett ágakkal ékesítette fel homlokát és lantját és ezen túl is ezt viselte első szerelme emlékére. A fa lombját pedig azzal ajándékozta meg, hogy elrendelte: levelei örökzöldek legyenek, s mindig viruljanak.

Milyen szépen ír Petrarca a Canzoniere-ben (Daloskönyv):

"A nemes fa, kit sok év menetében,

míg nem tüzelt haragra, úgy szerettem:

a fa virágoztatta gyenge lelkem

árnyában, és növelte szenvedésem.

Mikor pedig – mit nem sejtettem én sem –

az édes fából száraz lett s kegyetlen:

a gondolat mind búsra vált szivemben,

és így siratom most is veszteségem."

Lassan elindulok a falu felé vissza-visszanézve.

Ady Endre egy kedves versével búcsúzom a tájtól, nem örökre, visszatérek, hisz rövidesen itt a szarvasbőgés ideje.