A VERSEMET ELŐADJA: SZÉLES KINGA
Amíg néném szoknyájába bújtam
drága anyám harcban állt a kórral,
tette értem, voltam szeme fénye,
nem értettem, hogy ugyan mi végre
nincs mellettem, akit úgy imádnék,
isten adta legszebbik ajándék.
Ki ringatott - nem emlékszem arra -,
szülőanyám, mondták, az Etuska,
mégis más 'ki fejem simogatta,
nádfedeles magányom oszlatta.
Három év mi pihent gyermekvállon,
nem sejtettem, mért nem engem ápol,
kórteremből menve visszanézett,
hogy másért sírtam, könnye előtévedt.
***
Most itt állok. Szemed hályogában
régi emlék sejlik bánat-ágyban,
szívem hasad utolsó szavadtól:
bocsáss meg, ha nem adtam magamból.
***
Odakint a fagyos szél feléledt,
úgy tombolt, hogy csontjaimba égett,
lábam roggyant, egy pad nagyon vonzott,
fülemben, hogy ráztak egy kolompot.
***
Másnap délben kezemben az inge,
rajta vérfolt, még az is áldott dísze..
Hogy káromoltam akkor a jó istent!
...de bocsásd meg a mi vétkeinket!
Zsefy Zsanett
# Bné Szentesi Csilla 2012-01-03 16:03
VálaszTörlésKedves Sándor, József és - Benedek hiányát túlélve - kedves Katalin!
Remélem megbocsátható, hogy egyszerre mondok köszönetet, hogy figyelmet, és időt szántatok versemre. A sejtelmélet kérdésének fejtegetése pedig kifejezetten tetszett. Én is olvastam már róla..de ahogy utaltatok rá, vannak örök visszatérő, bevésődött gondolatok, érzések..amiket - bár azt hisszük , hogy ha kiírtuk elfelejthetjük - mégis életünket végig kísérik. De azáltal, hogy megosztjuk - akár csak egy papírlappal is - talán némi megkönnyebbülést hoznak. Nem emésztem én már ezen réges-régen magam. De ahogy utaltam rá, ki akartam írni..és lehet éppen azért, hogy soha ne feledjem. Nem, mert szenvedni akarok..hanem nem akarom elfelejteni. Édesanyám csak Odafönt talán megkapta ezt a verset..De a nagynénémnek - Annusának - el tudtam még küldeni..Úgy érzem, helyes volt.
# Huszar Katalin 2011-12-09 19:28
Csodálatos vers előadás,megkönnyeztem
# Molnár József 2011-11-18 08:45
Kedves Sándor!
Nem tudom, kit, s mennyire érdekel az az ősi tudás, amelyért csak annyit kell tennünk, hogy kinyitjuk a szemünk. A régiek sokkal okosabbak voltak, s ezt az állításom nemsokára alátámasztom egy döbbenetes írás segítségével. De visszatérve a sejtemlékezethe z, Dr.Bíró Dénesnél tanultam 15 éven keresztül hallgattam az előadásait (kérlek, nézz utána a neten, egy rendíthetetlen ember, tántoríthatatlan jellem. Amikor megírom interjúkötetem, nélküle mit sem érne. Elmondása alapján, több éve történt, hogy az akkori Magyar Tudományos Akadémia vezetője így fejezte be érdekfeszítő előadását: "Ha 7 évente megújulnak sejtjeink, a régiek elpusztulnak, akkor a következő sejtek, az őket követő sejtek, vajon, honnan tudják a dolgukat?" Valójában azonban így kellet volna kezdenie az előadást, és a kérdésekre válaszolni. Mely válaszok már megvannak, csak ki kell nyitni a szemünket.
Kedves Zsanett!
Remélem, nem haragszol, hogy a Te csodálatos Emlékezésed alatt írtam - újfent.
Üdvözlettel: farao
# Sárkány Sándor 2011-11-18 05:32
VálaszTörlésEzért is érdemes itt lenni! Molnár József/farao által felvetett sejtemlékezet elmélet, valóban régi gondolata a tudománynak. És mennyire kézenfekvő! Köszönöm, farao!
# Molnár József 2011-11-18 05:18
Kedves Csilla (Zsanett)!
Hogy, bár folyamatosan változunk - Sándor meg is említette, 7 évente -, és a megdöbbentő emlékeink mégis kisértenek, arra (az orvostudománytó l függetlenül) csak egy magyarázat van, sejtemlékezet. Mely folyamatos összeköttetésbe n van az Univerzum Emlékezetével, hologramjával, ezt nem most fedezték fel, időtlen idők óta így van, s hogy így lehet, arra versed, mely a múlt sérelmeit meséli el nekem szívet szaggató fájdalommal (Széles Kinga megrázó erejű előadásában) a legszomorúbb bizonyíték.
Gratulálok.
Üdv: farao
# Sárkány Sándor 2011-11-14 08:38
Kedves Csilla!
Hogyan is várhatna bárkitől is megbocsátást az ember, ha magával sem tanult meg békében létezni? Az önmarcangolásból sohasem lesz megbocsátás, mert az ahhoz vezető útra, csak a megértés juttathat. Tapasztalatok sokaságát megélt évtizedek után, a dolgok más megvilágításba kerülnek. Ebben, talán egyetérthetsz velem. Az orvostudomány mai állása szerint, egyetlen sejted sincs már a régi énedből, mert a leghosszabban élőt is, 7 év után újabb váltja fel. Annyi minden változott már körülötted gyermekkorod óta. Hétszer is elröppent már az a 7 év, ha nem tévedek. Változzanak hát az érzelmek és gondolatok is abban a bizalomban megfürdetve, hogy a megértésen keresztül eljuttathass végre a saját megbocsátásodig !
Szeretettel: Sanyi
# Bné Szentesi Csilla 2011-11-14 08:02
Köszönöm, kedves Béla.
# Markovic Radmila 2011-11-13 19:54
Drága Zsanett, nem lehet a verset úgy olvasni, hogy ne pottyanjon ki a könnye az embernek. Nagyon átéreztem fájdalmadat, lelkifurdalásodat gyönyörű verseden keresztül.
Ölellek: Mila
# Kémeri Éva 2011-11-13 19:06
Kedves Csilla! Gratulálok csodálatos versedhez... nem tudtam könnyek nélkül olvasni, hallgatni.
# Bné Szentesi Csilla 2011-11-13 13:46
Köszönöm kedves Béla, hogy olvastad.
# Szikora Zsó 2011-11-13 12:50
Drága Csilla! Fájdalmasan szép verset írtál, és Kicsikinga előadásában még inkább az. Mint anya, el tudom képzelni milyen fájdalmas lehetett édesanyádnak maga az a tény, hogy talán a legszebb gyermeki korban nem lehetett melletted, és látni azt, hogy máshoz kötődsz úgy, ahogy egy gyermek kötődik az édesanyjához. De nem vádolhatod magad emiatt, nem érezhetsz lelkifurdalást, hiszen piciny gyermek voltál... és mindenki tudja, hogy milyen nagy szíved van, szándékosan nem okoznál fájdalmat senkinek, különösen nem az édesanyádnak. :flowyou:
# M. Fehérvári Judit 2011-11-13 12:32
VálaszTörlésKét és fél éves koromtól dédszüleimnél nevelkedtem egészen három és fél éves koromig, mert Édesanyám veszélyeztetett terhes volt a Húgommal és nem volt más, akinek a gondjaira bízzanak. Hajdúdorogon, a görög katolikus egyházmegye székhelyen, ahol mindig eltörött a vonat kereke, ha haza akartam menni...
És emiatt egész életemben nem szerettem az Édesanyámat. Pszichológusok meg tudják indokolni, hogy miért éppen ez a kor az, ami a legrosszabb egy gyerek életében, főként, ha, mint engem is, három generáció választott el attól, ami természetes lett volna. Amikor Anyukám beteg lett, mégis mi ápoltuk, de a viszonyunk soha nem volt jó. Ez más eset, s csak azért írtam le, hogy oda-vissza működnek ezek a tüskés dolgok!
# Fedák Anita 2011-11-13 12:27
(h)Őszinte és mély, sőt megkockáztatom, súlyos gondolatok ezek. Kiírtad magadból, ez könnyebbé tette a lelked. Nekünk pedig szép perceket szereztél azzal, hogy olvashattuk. Gratulálok.
# M. Fehérvári Judit 2011-11-13 12:12
Quoting Bakkné Szentesi Csilla:
Köszönöm, kedves Ditta. .. én örök elégedetlenséget érzek..
Ami a vers megírására késztetett:
Két éves koromtól kb három éven át Nagyszüleim, kiváltképp - három nagynéném közül a legidősebb, de még akkor ő is nagyon fiatal,- nagynéném nevelgetett Konyáron, amíg Édesanyám súlyos műtéteken esett át, majd szanatóriumba kényszerült a tüdeje miatt.
Ez idő alatt évente csak ünnepeken engedték haza a kórházból...Így tőle - átmenetileg.. - eltávolodtam, míg Annusa nagynénémhez közelebb kerültem.
Még amikor én is kórházba kerültem a szívemmel, - úgy három-négy évesen -, sem az Anyukámért kiabáltam, - aki szintén kórházban volt, csak kikérezkedett engem meglátogatni -, hanem Annusáért...
Édesanyám füle hallatára.
Csak felnőtt koromban vallotta be, hogy mennyire fájt neki..
De soha nem éreztette sem velem, sem a Nagynénémmel..sőt köszönte, hogy kamasz lány létére olyan szeretettel vigyázott rám, akár egy anya, - az alatt a pár év alatt. Bennem viszont ma is sajgó nyomot hagyott, hogy fájdalmat okoztam Édesanyámnak..csak nehezen bocsátottam meg magamnak..
Csilla!
A megbocsátás bennünk van, mint képesség. Ugyanígy az önvád is. Ha le tudod ezt zárni, szabadabb leszel. Csak Rajtad áll! Mindenkinek lehetnek hasonló élményei: ki úgy, ki másként éli meg őket, de, amivé Valaki Önmagát növeszti, az csakis rajta áll!
Szép Napot Neked!
# Bné Szentesi Csilla 2011-11-13 12:09
Érthetőbben - mert félreérthető - az előző hsz-emben írtak:
.. én örök elégedetlensége t érzek magammal szemben..
# Bné Szentesi Csilla 2011-11-13 12:08
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Ditta. .. én örök elégedetlensége t érzek..
Ami a vers megírására késztetett:
Két éves koromtól kb három éven át Nagyszüleim, kiváltképp - három nagynéném közül a legidősebb, de még akkor ő is nagyon fiatal,- nagynéném nevelgetett Konyáron, amíg Édesanyám súlyos műtéteken esett át, majd szanatóriumba kényszerült a tüdeje miatt.
Ez idő alatt évente csak ünnepeken engedték haza a kórházból...Így tőle - átmenetileg.. - eltávolodtam, míg Annusa nagynénémhez közelebb kerültem.
Még amikor én is kórházba kerültem a szívemmel, - úgy három-négy évesen -, sem az Anyukámért kiabáltam, - aki szintén kórházban volt, csak kikérezkedett engem meglátogatni -, hanem Annusáért...
Édesanyám füle hallatára.
Csak felnőtt koromban vallotta be, hogy mennyire fájt neki..
De soha nem éreztette sem velem, sem a Nagynénémmel..s őt köszönte, hogy kamasz lány létére olyan szeretettel vigyázott rám, akár egy anya, - az alatt a pár év alatt. Bennem viszont ma is sajgó nyomot hagyott, hogy fájdalmat okoztam Édesanyámnak..csak nehezen bocsátottam meg magamnak..
# Tar Béla 2011-11-13 12:08
:flowyou:
# Bné Szentesi Csilla 2011-11-13 12:03
Köszönöm, kedves László. Azt hiszem neked volt módod olvasni a vers megírására késztető érzésekről az egyik portálon..
# M. Fehérvári Judit 2011-11-13 11:48
Annyi mélység van ebben a versben, s annyira az enyémek is fájdalmai, de még gondolatai is - csak másképpen -, hogy egyszerűen nem tudtam megállni azt, hogy ne csak az Általad megadott link jelenjen meg, hanem maga a szöveg is.
Csilla! Egyre érettebbek, teljesebbek a Műveid! Számomra ez a Versed tökéletes!
Puszillak innen!
# Seres László 2011-11-13 11:44
Nagyon megható a történet és nagyon méltó a visszaemlékezés rá, tisztán, mély érzésekkel, ahogyan azt megélted egykor Kedves Csilla...)))