(В городе ночю...)
Éjjelre a városban A csend összeállKutyaugatásból,Átázott levelek szagából,És távolodó tehervagonok kattogásából.Későre jár. Leánykám fejecskéjévelAz asztalra borulva szunyókál.Előtte a kihűlt szamovár.Anyátlan. Szegény kisleány!Ideje lenne ölbe venniÉs ágyba vinni. De nem mozdulok.Sőt, nem is dohányzok. Hogy ne törjem meg a csendet, –És még azért sem,Mert versfaragó vagyok.Ez azt jelenti valójában,Hogy nincs sem szamovárom, sem leányom,Csak egy nagy összevisszaságom,Amit úgy hívnak: a „nagyvilág”.És ez a nagyvilág leköti minden időmet.
1919
Владислав Ходасевич: В городе ночью...
В городе ноью
Тишина слагается
Из собачьего лая,
Запаха мокрых листьев
И далекого лязга товарных вагонов.
Поздно. Моя дочурка спит,
Положив головку на скатерть
Возле остывшего самовара.
Бедная девочка! У нее нет матери.
Пора бы взять ее на руки
И отнести в постель,
Но я не двигаюсь,
Даже не курю,
Чтобы не испортить тишину, –
А еще потому,
Что я стихотворец.
Это значит, что в сущности
У меня нет ни самовара, ни дочери,
Есть только большое недоумение,
Которое называется: «мир».
И мир отнимает у меня всё время.
7 сентября 1919
# Bátai Tibor dr. 2012-05-20 21:07
VálaszTörlésÖrülök, hogy elhoztad, kedves Géza.
# Bihary Emőke 2012-05-19 19:45
Köszönöm ezt a kivételes élményt, hogy eredetiben és nagyszerű fordításban olvashatok itt verseket.
# Allegória 2012-05-19 14:02
Nagyszerű ez a fordítás Kedves Géza!
# M. Fehérvári Judit 2012-05-19 08:09
Hogy ennek a Hodaszevicsnek milyen igaza van! A fordítás meg valódi műremek!