"55 éves, 184 centiméter magas, 84 kiló, jóképű, korábban egy tengeralattjáró kapitánya, hazatérve Kárpátaljára horgonyt vetne. Több idegen nyelvet beszélek, így magyarok, szlovákok, svábok is írhatnak. Egészséges életvitelt folytatok és hiszek az igaz szerelemben. Szélhámosok, az ősi szakma képviselői, illetve színésznők(?!) ne zaklassanak. Csak fényképes, és telefonos vagy e-mail címmel ellátott levelekre válaszolok. " Az alábbi hirdetés immár hónapok óta fut az egyik reklámújság társkereső rovatában. A hetilap három teljes oldalt szán azoknak a magányos párkeresőknek, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak hagyományos ismerkedés útján társat találni. A több száz apróhirdetésből kimazsolázott az erősebbik nem sokkal bizarrabb elvárásokat is támaszt a keresett partner felé, mint ahogy a hirdető hölgyek között is találtam néhány "gyöngyszemet". De erről kicsit később... Az egyik standnál megvásárolt lappal a kezemben elindulok a szerkesztőségbe, hogy, a randiklubról érdeklődjem. Belvárosi gangos ház belső udvara. Két hirdetőtáblára figyelek fel. Minő leleményesség, somolyodom el. Az egyiken menyasszonyi ruhakölcsönző szalonba invitálnak, a másikon a keresett reklámújság ajtószáma nyíllal jelölve. A kopott lépcsőn felkapaszkodva az első emeleti helyiségben egy levélkupacot szétválogató hölgy fogad. Mikor elmondom, mi járatban vagyok, a főszerkesztő szobájába tessékel. Mint később kiderül, előttem az egyik tévécsatorna munkatársai jártak itt, akik a május éjszakai szerelmi szerenádos riporthoz szintén a társkereső-klubról készítettek anyagot. – Közel három éve, indítottuk útjára társkereső oldalunkat – indítja beszélgetésünket a szerkesztő. – Meg kell mondjam, eleinte igen kevés levél érkezett hozzánk. Valamiért az emberek nincsenek hozzászokva a hasonló párkeresési formákhoz. Aztán egyre többen jelentkeztek és idővel már az elvárásoknak megfelelően a rovaton belül csoportosítani kezdtük a hirdetőket. Az elvárások persze mindenkinél különbözőek. A férfiak gyakran kikötik, hogy a hölgy ne legyen kövér, túl magas, legyen aktív a szexben stb. Akad olyan is, aki horoszkóp szerint keresi a társát. A nők általában az anyagi biztonságot és a káros szenvedélyek mellőzését várják el a partnertől, de akad olyan is, aki intelligens és romantikus férfira vágyik. Sőt, van, aki egyenesen felajánlja, hogy bizonyos anyagi támogatás után "barátnő" lehet. Nos, az újság hasábjait böngészve, bármennyire meglepő, a gazdag partit keresők között nemcsak nők, de fiatalemberek is hirdetnek. Nem ritka, hogy házaspár házaspárt keres szexpartnernek, de azonos neműek hirdetésére azért nem bukkantam. A főszerkesztő szerint mindenkinek magánügye, milyen társra vágyik. Az újságban mellékelt kupon kitöltése után ők ingyen leközlik a beküldött anyagot, szabványt, majd a párkereső megadott jelszava és kódja alapján – senki sem használ nevet és címet – a beérkező leveleket a szerkesztőségben tárolják, és azokat a hirdető pénzért kiválthatja. – Nemrég nagyon kellemes meglepetésben volt részünk, hiszen egy középkorú pár azzal állított be hozzánk, hogy szeretnék megköszönni közreműködésünket – folytatja a szerkesztőnő. – Nos, mint elmondták, lapunk segítségével találtak egymásra és hamarosan összeházasodnak. Hosszú évekig éltek magányosan. És bár egy városban laknak, talán soha nem találtak volna egymásra, ha nem a mi társkereső klubunk. Látogatásuk egyébként kisebb galibát okozott: pezsgővel végiglocsolták a szerkesztőség gépeit és egy napra megbénították a lap munkáját. A magányos szívek másik párkereső csatornája az internet. Magyarországi oldalakra klikkelve kíváncsiságból én is regisztráltam. Előbb nőként, Anikóként, majd játékból férfinéven, bizonyos Tóth Miklósként jelentkeztem be. Persze képpel ellátott adatlapot kért a kiadó és a világháló segítségével egy őszülő, szakállas, középkorú ipse "lettem", aki, mint feltüntettem, elvált, és Kanadából hazatérve, teljes anyagi biztonságban most társat keres. Három nap alatt legalább huszonöt levelet kaptam. A legjobban Darjáé tetszett. A Csuvasföldön élő 45 éves hölgy magyar nyelven írt. Moszkvában, tanulmányai alatt sajátította el nyelvünket, mégpedig egy magyar fiú kedvéért. Utóbbiról kiderült, hogy csapodár, és elhagyta, de most azért szeretne valakivel magyarul levelezni, hogy gyakorolja, s ne felejtse el a nyelvet. Anikóként nem volt ilyen nagy keletem. Mindössze két férfi akadt "rám": Az egyik 108 kilós volt, a másik 158 centi. Talán még nem is ez utóbbi lett volna a gond. De miután visszaírtam, hogy Ukrajnában élő magyar nő vagyok, a harmadik levél után az úriemberek már válaszra sem méltattak. Ezek után azonnal visszavontam a regisztrációt és lemondtam a virtuális randikról... Tanulság? A fentiek alapján mindenki vonja le egyedül. Annyi azonban biztos, aki magányosnak érzi magát, társra és szórakozásra vágyik, annak elég egyet klikkelni a megfelelő randivonalra és egész este flörtölhet az interneten. De... Mondjuk vehet egy hirdetőújságot is és a társkereső rovatban akár rábukkanhat egy fess, jóképű hajóskapitányra... mint én...
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése