Mitől válik az ünnep ünneppé? Talán a készülődéstől lesz azzá? A palócok hagyományait őrző nagydobronyi Margit nénihez betoppanva előbb a húsvéti sütemények receptjeiről ejtünk szót. Majd a vaníliaillatba borult konyha sámedlijére telepedve figyelem a háziasszony fürge kézmozdulatait, ahogy a fehér tyúktojásra pillanatok alatt virágokat, leveleket és más mintákat fest. A nagydobronyi hímesnek Kárpátalján, de a megye határain túl, Magyarországon is híre, keletje van. – A hagyomány szerint – meséli a gazdasszony – már virágvasárnap el kell kezdeni a hímesek festését. A lányos házaknál szinte kötelező, hogy egy-egy kislánynak legalább hatvan darab hímes tojás legyen a kosarában. Miközben beszélgetünk, a menye a tűzhely körül sürgölődik. Egy fazékban most épp a leendő hímesek főnek. – Még egy-két perc, és lehet hímezni a tojásokat – mondja. Az asztalon fekvő kellékekről kérdezősködöm, először az érdekelne, mitől lesz olyan szép fényes. – Tiszta alkohollal elvegyített sörlakkban kell megfürdetni a tojásokat – magyarázza Margit néni. – Ez a titka annak, hogy a hímesek ragyogóan fényesek. Fontos, hogy forrók legyenek a tojások, mert akkor a szesz egykettőre elpárolog és marad a fényes bevonat, amire jönnek a minták. Csak úgy, ahogy elképzelem őket. Amikor kézbe veszem, már tudom, milyen mintát festek rá. Még meleg az épp hogy elkészült hímes, amikor "béles" rózsa kerül rá. Nyugodtan kézbe lehet fogni, nem maszatolódik, kenődik. Az eredeti nagydobronyi hímestől senki sem lesz festékes. Általában hét színt használnak, árvácska, pipacs, rózsa, meggy és körte kerül a tojásokra. A festéket a kárpátaljai románoktól vásárolják, ez az igazi gyapjúfesték, mondja Margit néni. Ehhez keverik a sörlakkot és 90 fokos szeszt. A tojásfestés fortélyaiba való betekintés után a szokásokról is szót ejtünk. Volt, hogy 5–6 ezer hímest is megfestett egy ünnepre. – Mostanság már kevesebbet készítünk, mert ugyebár hódítanak a színes papírba csomagolt csokoládé figurák. De azért valódi, kézzel festett hímes nélkül nem lenne igazi az ünnep. Egyszer Ungváron a piacon árultam, kitettem a kosár hímest, és odajött egy asszonyság. Ő venne egy párat, kiállításra vinné Magyarországra egy falumúzeumba, mondja. Hát ott is van a nagydobronyi hímesből – viszi a szót festés közben a gazdasszony. – Még meghívót is adott, hogy menjek el a kiállításra. Vendéglátónk elárulja, hogy nyolc unokája van, ebből három kislány. – Hímes mindenkinek jár, aki betér a házba, hogy meglocsolja a lányokat. Szívesen adjuk, minálunk ez a szokás, nem is lehet másképp... A legjobban a kisfiúcskák kapnak a kosárba rakott hímes után. Előbb illedelmesen elmondják a húsvéti locsolóverset, majd megöntözik az illatos kölnivel a ház lányait és asszonyait. A kosárban kihozott hímeseket a kislányok e képen kínálják: „Teljék a tarisznya szép piros tojással!”. A színes, tarka hímesből így akár kétszáz is elfogy egy ünnep alkalmával – mondja búcsúzóul Margit néni.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése