Álomharkály töri át
a lélekfa látszatdús kérgét,
felszínből mélybe zúdul
a tudat-sugarú törmelék.
Mélyből felszínre buzog
a régen eltemetettnek hitt,
álomharkály áttöri
a világ sivár felszíneit.
S e madár magasba száll
majd, ha széttört a léleklakat,
az álom olyan mélység,
mely titkon túl szárnyakat ad.
Nagyon jó a gondolat, remek képeket vittél a versbe, de én a Helyedben egy.két variációt írnék még erre a témára, mert benne rajlik a versben is, Benned is!
VálaszTörlésKedves Ditta! Jó pár versem szól az álomról, hol rövidebbek, hol hosszabbak. Ez most ilyen rövidre sikerült. :) Mindazonáltal köszönöm dicséreted és korrekt javaslatod! :)
VálaszTörlés