A PEZSGŐBŐL CSAK BUBORÉK MARADT





álmomban hegyeket jártam
bokámat nem ugatta gyalogfenyő
meredek falak előtt lihegve álltam
az új év ásító barlangja előtt

felvinnyogtak éhes sakálok
kardfogát fente a jövő
kétlem átugrottam az árkot
havat foszlat álmos eső

pedig csak könnyet hullat az ég
pedig csak csillagport az éjszakára
éjfélre oszlik a sötét

csókoljuk bátran trombiták csöcsét
az időnek tengelykopás az ára
késik a szív üt egyet nagysokára

Radnai István


3 megjegyzés :