Az öröm üveggolyó,
Színes, fényes és sima.
Szorítsd a markodba,
Könnyen elgurul,
Törékeny, földre hull,
Hasztalan siratod,
Meg nem tarthatod.
Fájdalmunk vattaköteg,
Tömör, forró és lüktet.
Megtölti testedet,
Elűznéd, nem tudod.
Kínoz és meggyötör,
Könnyeid hullatod,
Torzítja arcodat.
Létünk lényege munka,
Átutazunk az életen,
Kevés az örömünk,
Sok a szenvedésünk.
Az élet mégis szép.
Hozzá miért ragaszkodunk?
Nincs erre magyarázatunk.
Tóth Sarolta
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése