Fagyos föld fölött
hömpölyög a sűrű köd,
permet hull a fákra,
leveletlen ágra.
Fekete madarak foltja
gyászpecsét az őszi múltra.
Fagyos a lelkem és üres,
derűs emlékeket keres.
Imára kulcsolom kezem,
Uram! esedezem,
csak a Semmit kérem,
földre hull a térdem.
Rég meghalt a remény,
mégis keresem én.
A fagyos föld fölött
füstöljön szét a köd,
ragyogjon ránk a téli nap,
legyen a faág havas!
Köszönöm, hogy meghallgattál,
köd helyett szép havat adtál.
Zúzmara díszlik a bokrokon,
gyülekezik a sok madár rokon.
Ünnepeljen a természet!
Legyen enyém az enyészet!
Tóth Sarolta
Az enyészetet, jaj, ne várd... inkább virulást, rózsaszált...!
VálaszTörlésKedves vagy Irén.
TörlésNem várom, nem kérem, csak elfogadom, közeleg, a sorsom betelt, öreg és nagyon beteg ember lettem, a virulást nem élem meg már.
köszönöm, hogy írtál.
Ünnepeljen a természet... Úgy legyen!
VálaszTörlésAkard megélni a virulást! Szeretettel köszöntelek: Éva
Köszönöm kedves Éva!
TörlésVárjuk a viruló tavaszt, de Babits Mihály szép - számomra kedves - versét idézve:
"lombom, ami lehullt, sose hajt ki,
ó jaj, meg kell halni, mag kell halni!"
Szeretettel Sarolta