Az utolsó vacsora - vízió

Vágyai forró levesét szürcsölve
kiszáradt álmok asztalán,
rátalált a magány.
Édes csókok zamatos gyümölcse
nyállal csorgott végig ajkán,
élete alkonyán.
Ívbe hajló ölelésük görcse
vízió, remeg kanalán,
látomása halvány.
Ifjú korának barnás szemölcse
szépségtapasz volt orcáján,
bókot kapott a lány.
Viszket, kaparja, mérges szömörce,
vér serken ujjai nyomán,
fájó az emlék, hány.
Túladagolt altató megölte,
boldog most gyűrött pamlagán,
mosolyog? Ez talány.

Tóth Sarolta