Harlequin fázik és énekel - átbalzsamozott vers

Nem tudok visszanézni,
nem vagyok képes ítélni,
s kimondani sem, miért fájnak
a percek. Sebbe vájnak
a szavak, föltépik ami
gyógyulni kezdett. Nem
vagyok képes megfejteni
miért bíztam meg Benned.
Mélység és Magasság.
Beomlik. Süllyed. Igazság
nincs, csupán a láz maradt,
mely bensőmben gyújtogat.

A kontrasztok miatt kérem
Istent, ne olyan örömöt adjon,
mely bánat-fészket épít,
s  köd dobozába zárja
a boldogság lepkéit.
Tudod, bolondnak érzem
magam, Harlequinnek,
ki búcsút int szerepének,
elvész humora, kelleme,
pedig épp azokkal kellene
gyógyítania a sérült lelkeket.

Te ezt tudod adni,
s jó így megnyugodni,
odabújni a csendhez,
simulni búzaföldekhez
vulkán peremére állni
ott keringőzni s szállni,
lebbenni és fényt teremni,
jó volna minden cicomát
lehántva, csupán csak Lenni,
de védtelen vagyok,
s nem tudok visszanézni.

A szavak sebbe vájnak,
égetnek és föltépik ami
gyógyulni kezdett. Nem
vagyok képes megfejteni
miért bíztam meg Benned.
Mélység és Magasság.
Beomlik. Süllyed. Igazság
nincs, csupán a láz maradt,
mely bensőmben gyújtogat.