Világhiányban éltem,
Apám elhagyott.
Bújtam volna pedig hozzá,
miközben leemeltem föntről
az „Égi Csillagot”…
Magzatoddá lettem,
kékítőddé a padlás ajtaján,
vegyültem szappanbuborékokkal,
röpülni tanultunk: megigézett a fönt,
ó, én balga Ikarosz, zuhanásom
csak pubertáskori nyavalyákat hozott.
A semminek kicsinyke, csupasz ágán
kinevettem a szépséget, mert csupán
koldultam árva kenyerét, s barátom
a Gazda, az Isten nevetettében, ha
rám nézett, folyton törölgette
könnyektől vidám szemét.
Mértem volna magam a mindenséggel,
de csak tehervonatok jártak ott,
hol zakatolásuk „holt vidék” álmokat hozott
és éjeket a külvárosban a „város peremén”…
S ekkor Attilaként felsejlett Pista létem,
dadogva kérdeztem csak, miként lettem skizofrén…
Szép lassan csak az iszonyat maradt lelkemben,
így eszméltem érett férfivá én.
„Nagyon fáj” a Gát utca - keserves hazakép…
Születésnapok és Horger Antalok ácsolták
háromszázhatvanöt napnyi későbbi kenyerét.
Éltetett Márta, Judit, Edit, Flóra, de Rorschach- lepkékké
gubóztak mind vissza, ha szárnyaim emeltem szép szóval
egyre dideregve, remegve egy csöppnyi szerelem - vigaszért…
Ugye, tudjátok, fennakadtak könnyeim, akár a hosszú tél
rozsdafoltjai a vágányokon, mielőtt a vonat végleg elítélt?!
M. Fehérvári Judit
Debrecen, 2011-04-10.
Gyönyörűséges, és fájdalmasan szép életképek villannak fel soraidból Kedves Ditta, belénk ivódott szófoszlányok valami mélységesen mély kutakból, hogy újra emlékeztetésre késztessen
VálaszTörlésa nagy költőnkre...)))
Méltó megemlékezés.
VálaszTörlésMegrázóan szép sorok!
VálaszTörlésSzabolcs
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a velem megosztott gondolatait!
VálaszTörlésGratulálok.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Egész gondolatsort indítottál el Bennem Attiláról. A nélkülözésekről, amelyek nem a megélhetés hiányai voltak, hanem az életben maradás feltételei lettek volna, ha egy kis szerencséje lett volna. Vannak sorsok, amelyek rosszul kezdődnek, s nem is folytatódhatnak jól, s a tények ismeretében csak a könnyed omolhat...érte.
VálaszTörlés