Kőhalmi Levente: Halott művész















Színre most csend,
üres e nagy porond,
itt most mindent
elmond a nagy kolomp.


Művészünk haldoklik,
veszte lész – jó bolond,
estelent fuldoklik,
nem soká tart e gond.


Rendek előre itt,
alszik most e dőre,
őszinte kegy s a hit
kerül majd szemfödőre.


Lázának vége már,
lélegzetnek is,
csendes út ez, pőre vár,
mely halottkertbe visz.


Ragadd jól lakhelyét,
s ereszd mélyre, földbe.
Márványok erejét
futtasd rajta körbe.


Tégy reá koszorút,
virágokkal sződd be,
vágj arcot, szomorút,
majd felejtsd el örökre.

2 megjegyzés :

  1. Nem olyan könnyű ez, Levente, miképpen az utolsó strófában önmagadban is feloldod ezt a gyászt! Nagyon is értelek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Művészünk haldoklik,
      veszte lész – jó bolond..."

      Törlés