Tomor Gábor: Eljött az idő

A varázsló kinyújtja kezét,
következik a mássá levés…

Jó rég volt, hogy élni kezdtek.
Vagy alig-időnyi csupán?...                
Nem kérték bár, de elfogadták
a sorstársakkal ezt a létet.                          

Napok jöttek, napok múltak,
éreztek, féltek a bogyók;                      
hol sötét volt, hol áradt a fény,                
amiből ők sem egyként kaptak.              
                                                             
Vihar dúlt, eső áztatott,                                
satnya szemekké romlottak,
akik erősebb társaiktól
csak ritkán látták meg a napot.

Telítődve már furcsamód
beletörődtek, elnézték
egymás különös természetét.
Voltak. Míg el nem jött az idő.

Megrázó, sorsos pillanat:
fürtjeik meg-megrezzentek,
értve-értetlen megérettek –
a bánat belőlük kifakadt.              

Így lám…
Elvégeztetett.
Szüret,
szőlőszemek.


Kép: A szerző alkotása, címe: Szüret