Bige Szabolcs: Pista gróf csókja



"- Bácsi, messze van Kovácsi?
- Ha lépeget szaporán, eléri még ma vacsorán!"
 
   A Nagysötétág poros, kátyús útján lassan poroszkált a szürke. Enyhe volt az emelkedő a cserjésig, nem kellett nagy erőt kifejtenie. A könnyű homokfutó a gazdasszonyával együtt sem jelentet nehézséget a pompás heréltnek. A bakon egyedül ült Weisz Gizi, ő hajtotta a lovat, s csöndben hallgatta a patkók tompa dobogását, talán kicsit el is bóbiskolt közben. Hagyta a lovat nyugodtan baktatni, nem siettette, hisz ő maga sem sietett. Jókor elindult, de mégsem akart déli harangszó előtt beérni a faluba.
Ahogy a városból kiértek, s a házak elmaradtak, elfogyott a köves út is – már csak földút vezetett tovább. Egészen a faluig. Eső rég nem esett, és a szederbokrok között haladó út szilárnak tűnt, bár a por jelentősen több lett. Felértek a dombtetőre, s a szürke minden külön biztatás nélkül gyorsabb ügetésre váltott.
- Be megtáltosodtál! – riadt fel mélázásából a gazdasszony.
A ló azonban nem jelezte, hogy megértette volna az emberi szót, csak ügetett tovább. Forgalom alig mutatkozott e korai órában, nem is találkoztak csupán egy-két szembejövő szekérrel, vagy a város felé igyekvő gyalogossal.
Egyszerre egy közeli puskalövés hangja törte meg a csendet. A ló megriadt, és két lábra állva felborította a könnyű bricskát. Az asszony a kocsiról lerepült, bele az út menti árokba. Nyögdécselve mászott ki, két kézzel fogva a hátsó fertályát, s ilyen szavakat dünnyögött: "Jaj, micsoda pech, mekkora pechem van!" - de menten elhallgatott, ahogy meglátta, amint a bokrok mögül előlép egy vadászruhás férfi, a puskáját lóbálva. Az úr meghallhatta a motyogást, mert a bajusza alatt, csak úgy magának megjegyezte, hogy "ezt mi itt másképp nevezzük."
- Ó, bocsánat! – szólalt meg aztán hangosan. – Fácánra vadásztam, s nem figyeltem fel a közeledő kocsira. - Gróf kis és nagykovácsi Ladány István vagyok! – csapta össze a bokáját.
- Én pedig Weisz Gizella, de most már, ha így megismerkedtünk, ki is menthetne ebből a kellemetlen helyzetből, illetve kihúzhatna az árokból! – s már nyújtotta is a kezeit.
Pista gróf pedig nem volt rest hirtelen mozdulattal kiemelte a termetes hölgyet az út szélére, de hogy, hogy nem, közben magához szorította a dús kebleket is. Weisz Gizi ezt nem vette rossz néven, sőt ügyes pukedlivel meg is köszönte a gróf segítségét, aki ezután a szekérrel, s a lóval kezdett ügyködni. Kifogta a felborult kétkerekűből, s egy fához kötötte, azután visszaállította a szekeret eredeti állapotába, a megnyugtatott állatot pedig újra befogta.
- Hova igyekszik, kedves nagysád, ha szabad megkérdeznem? 
- Nem titok, kedves Gróf úr! Ide mennék a szomszéd faluba, Nagykovácsiba.
- Amiről a gyermekmondóka szól? Arról a faluról van szó.
- Arról! – kacagta el magát Weisz Gizi, megfelejtkezve kellemetlen helyzetéről, s már kezdte is.
"Bácsi, messze van Kovácsi?"
"Ha lépeget szaporán, eléri még ma vacsorán!"
Pista gróf elkacagta magát.
"Meghívhatom vacsorára, ha nem indulunk túl sokára!"
- Hamis ember maga, gróf úr! – Válaszolt Weisz Gizi, de nem volt harag a hangjában.
 - Komolyra fordítva a szót – folytatta a gróf -, ha megengedi, hogy felüljek a bakra, s én hajtsam a szürkét, meginvitálom tisztelettel szerény lakomba, amelyik a falutól alig fertály órányira van.
- Ismerem a környéket, és tudom, hol van a kastély, gróf úr!
- Merem remélni, hogy ma alkalma lesz jobban megismerni!
- Gróf úr kissé mohó! Köszönöm, hogy fáradozott az érdekemben, de magam kívánom hajtani a bricskát.
- Drága nagysád, a világért sem akarok tolakodónak lenni, csak egy picike jutalmat reméltem önzetlen segítségemért.
- Gróf úr, homlokon csókolhat. 
Hát, így történt az eset, hogy Weisz Gizit homlokon csókolta a gróf!
Hogy később, estefelé, vagy másnap, harmadnap mi történt a kastély ódon falai közt, arra nincs tanú, s ha van is, mélyen hallgat.
A kiszabott idő leteltével Weisz Gizi egészséges ikreknek adott életet...
Pechje volt Gizi nagysádnak!


12 megjegyzés :

  1. Bele se merek gondolni, milyen következménnyel járt volna, ha szájon csókolja, kedves Szabolcs... :)

    VálaszTörlés
  2. Bár tanút nem sikerült találni, reményem szerint jól következtetek: ami késett, nem múlott... Mosolyt hoztál a csúnya (égi) vihart hozó délelőttömbe, kedves Szabolcs! :d

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mosolyt fakasztani volt a célom ...

      Törlés
  3. Kedves Szabolcs,

    Ismét remeket írtál :) és megnevettettél minket.
    Noémi és Tibor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Noémi és Tibor!

      Törlés
  4. Kedves Szabolcs.

    Nagyon jó kis történet!
    Bátai Tibor megjegyzésével értek egyet.
    Jót nevettem.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök a véleményednek, kedves Gyuri!

      Törlés
  5. Jaj, de jót kacagtam remek írásodon! Üdv.

    VálaszTörlés
  6. Örülök neki, Hajnalka! ADOMÁK A MÚLTBÓL...
    Üdv: Szabolcs

    VálaszTörlés
  7. Nagyon tetszett, kedves vidám történet. :)

    VálaszTörlés