Kolumbán Jenő: Egy kis időt



Éhesen álmodok szépet.
Végtelen kéket, mi éget.
Szavaknak víg tüzes táncát.
Szédítően buta vágtát.

Nyárban, és téli viharban
értelmet lelni egy dalban.
Meglátni, érezni végre!
Élni! Nem meghalni érte.

Menni, meg nem botló lábbal.
Játszani egy szelíd vággyal.
Valamit biztosan tudni.
Bátran félni, és elfutni.

Viaskodni önmagammal.
Nem vigyáz rám semmi angyal.
Kérgessé vált már a lelkem,
sok vesztett lét ütközetben.

Meghalni mégsem akartam,
csak ordítottam a dalban,
hogy szenvedve bár, de élek!
Csak még egy kis időt kérek.


2016.07.30.


2 megjegyzés :

  1. Viaskodásai közben (küszködve magával s a világgal) az ember csakugyan elveszít csatákat. De élni akar, céljaiért, s magáért a létezés öröméért. S ahogy írod, lehessen még tovább...

    VálaszTörlés