E témáról milliónyi írás is született már. Nemrégiben magam is vettem a bátorságot, gondolkodván arról, merre száll a kék madár. De idézzünk inkább egy igazán súlyos egyéniségtől. Dosztojevszkij azt írta: „Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog… Aki ezt felismeri, az boldog lesz, abban a pillanatban…” Ki gondolná, hogy a komor klasszikus így „helyre tudja tenni” a bármi miatt panaszkodókat…
Ellenpontozásként, hogy másfajta igényeknek is megfeleljünk, legyen most szó könnyebb műfajról, képviselőiről.
Nem lehet véletlen, hogy az örömteli lelki állapotról annyi dal született, valami oka csak van annak, hogy e témáról nem beszélni, hanem énekelni szeretnek jobban… Neves énekesnőnk már mikor kinyilvánította – helyettünk is –, hogy minden ember boldog akar lenni. „Boldogság nekem is jár”, énekelte-követelte már régebben egy másik dalnok, s megtudhattuk: ezt az emelkedett érzést valaki személyétől várja rettentően.
Arra is csak az öregebbek emlékeznek, hogy milyen sokat játszották az ötvenes évek végén, a hatvanasok elején a máig nem felejtett slágert. „Leszek-e boldog, leszek-e szép?” – dúdolták sokan, a beletörődő folytatással: „Ahogy lesz, úgy lesz…” Bizony, jegyezte meg egy kolléga, ez volt a disszidens-nóta, be is tiltották egy időben. Akkor tájt volt ez, amikor szinte szünet nélkül szállt az éter hullámain a „Holdfényes májusok, muskátlis ablakok” dallama, az üzenetek mindegyre tudatták: küldőjük hol lenne boldog csupán…
Ne legyünk igazságtalanok, olykor prózában is megtudhatjuk táncdalénekestől: számára mi a boldogság. Friderika fejtette ki egy interjúban: ő attól boldog, hogy lelkileg megerősödött; nyíltabb, sokkal jobban meri vállalni magát, mint korábban, nem irigykedik már, őszintén drukkol mások sikeréért, mindezek következtében tisztábban látja, mit kell tennie.
Visszatérve a komolyabb műfajok terepére, a múlt évtizedben elhunyt Luciano Pavarottitól idézek. A neves operaénekes igazán tömören fogalmazott. Szerinte a boldogság – az önáltatás nélküli élet…
A kép címe: Táncosnő; Márffy Ödön munkája.
Ellenpontozásként, hogy másfajta igényeknek is megfeleljünk, legyen most szó könnyebb műfajról, képviselőiről.
Nem lehet véletlen, hogy az örömteli lelki állapotról annyi dal született, valami oka csak van annak, hogy e témáról nem beszélni, hanem énekelni szeretnek jobban… Neves énekesnőnk már mikor kinyilvánította – helyettünk is –, hogy minden ember boldog akar lenni. „Boldogság nekem is jár”, énekelte-követelte már régebben egy másik dalnok, s megtudhattuk: ezt az emelkedett érzést valaki személyétől várja rettentően.
Arra is csak az öregebbek emlékeznek, hogy milyen sokat játszották az ötvenes évek végén, a hatvanasok elején a máig nem felejtett slágert. „Leszek-e boldog, leszek-e szép?” – dúdolták sokan, a beletörődő folytatással: „Ahogy lesz, úgy lesz…” Bizony, jegyezte meg egy kolléga, ez volt a disszidens-nóta, be is tiltották egy időben. Akkor tájt volt ez, amikor szinte szünet nélkül szállt az éter hullámain a „Holdfényes májusok, muskátlis ablakok” dallama, az üzenetek mindegyre tudatták: küldőjük hol lenne boldog csupán…
Ne legyünk igazságtalanok, olykor prózában is megtudhatjuk táncdalénekestől: számára mi a boldogság. Friderika fejtette ki egy interjúban: ő attól boldog, hogy lelkileg megerősödött; nyíltabb, sokkal jobban meri vállalni magát, mint korábban, nem irigykedik már, őszintén drukkol mások sikeréért, mindezek következtében tisztábban látja, mit kell tennie.
Visszatérve a komolyabb műfajok terepére, a múlt évtizedben elhunyt Luciano Pavarottitól idézek. A neves operaénekes igazán tömören fogalmazott. Szerinte a boldogság – az önáltatás nélküli élet…
A kép címe: Táncosnő; Márffy Ödön munkája.
Kedves Gábor.
VálaszTörlésDosztojevszkijnek igaza van, no meg Pavarottinek is, de némi önáltatás mentes embert nem ismerek. Ez, valahogy az önbizalom felpumpálásához fontos.
Ez, a faramuci állapot abból adódhat, hogy olyan mint boldogság, nincs is. Van megelégedettség, a sok pozitív életérzést magába foglaló állapot, a boldogság érzését, esetleg a szerelem válthatja ki, ami múló lázas, trauma.
Persze, sokféleképpen megközelíthető ez izgalmas fogalom, de nem érzem "Normális" állapotnak.
Mindenesetre irigylésre méltó, ha valaki BOLDOG.
gyuri
Igazat adok neked abban, Gyuri, hogy az önbizalmat, mondjuk úgy: az életkedvet nem árt néha megsegíteni. Valóban, ehhez elég lehet némi önáltatás, de persze el tudunk képzelni más módokat is...
VálaszTörlésKöszönöm véleményed, s örvendjünk együtt a mások megelégedettségének, boldogságának (is)!
Kedves Gábor,
VálaszTörlésOlyan furcsa dolog ez, mert rengetegen megfogalmazták már hogy mi is a boldogság, de amikor az ember átérzi, akkor ha szavakba önti, szinte aprópénzre váltja azt az érzést ami elveszíti ezáltal azt a valamit ami az önfeledt boldogság az ember életében. Persze ezt csak gondolom, én így érzem. Tetszettek a gondolataid és az idézetek is.
Márpedig szeretjük, legalábbis megpróbáljuk megfogalmazni, hogy mit is éreztünk a legfeldobottabb állapotunkban... Ha nem igazán sikerül, talán akkor gondoljuk, amit írtál: aprópénz maradt a nagy örömből... Valójában pedig nem, azt már szerencsére megéltük... :)
TörlésKöszönöm töprengő hozzászólásodat, kedves Noémi! :)
Kinek mi.Petőfinek télen, a hidegben épp a barátságos meleg szoba rejtette a boldogságot. Én nem is tudnék válaszolni, de van boldogság, de nem örök. Üdv.
VálaszTörlésKell is, hogy legyen valami túláradó érzelem, különben az elnevezés szóba se jött volna... :d
VálaszTörlésÖrültem soraidnak, Hajnalka! :)
Müller Péter szerint: " olyan, mint az egészség, a tiszta víz, a szép táj, a nevető csecsemő, egy szelíd, jó szándékú mosoly..."
VálaszTörlésJó volt olvasni a fejtegetésedet, kedves Gábor!
Üdv: Szabolcs
Mennyi jó érzést soroltál az idézettel, kedves Szabolcs! És ez mind csakugyan szerezhet boldogságos pillanatokat... - Hozzászólásodat köszönöm! :)
TörlésA téma töprengést váltott ki belőlem - már régóta tiltakozom ellene, hogy BOLDOG névnapot, születésnapot kívánjanak nekem.
VálaszTörlésSzerintem a boldogság állapot, az öröm hosszan tartó változata. - de "az öröm illan" /Tóth Árpád szerint/ - én is így érzem.
Arany Jánostól azt olvashatjuk: Míg az ember boldog nem bolt, addig meg nem halhat. Ha ez igaz lenne, lennének hosszú életű emberek sokan, még talán halhatatlanok is. Az optimizmus fontos feltétele, de az élettapasztalatok inkább pesszimizmust termelnek az emberekben, az öröm jóval kevesebb.
Vörösmarty elítéli az ábrándozást. "nézd a világot, annyi milliója, s köztük valódi boldog oly kevés..."
Bocsánat a sok idézetért, kitört belőlem a filozófus, és a pesszimizmusra hajlamos magyar szakos tanár.
Milyen régen (s mégsem oly nagyon a régmúltban) meditáltunk írásom kapcsán a boldogság mibenlétéről! Már az jó érzéssel tölthet el bennünket, hogy vagyunk, s annyi mindent megéltünk, megélhetünk. És hogy a témához konkrétabban igazodót írjak: a fentieket újraolvasva Friderika véleményéhez kapcsolódom. Létünkben a lelki változásaink, ezek hatása, a rájuk ráébredés lehet a boldog érzés egy fontos forrása. És mindehhez még csak nem is kell (feltétlenül) hosszú életet leélnie az embernek... :)
Törlés