Csörgits Kinga: Mert a boldogságszerv csoki tortát eszik, ugye?



Emma a templomkövet súrolta és közben azon gondolkodott, hogy a boldogságot milyen sokféleképpen meg lehet élni. Ő sokszor nem is állapotként írta volna le, inkább egy külön szervként, ami ha jól működik, boldogságot termel. Ez a pöttöm kis lény befészkeli magát a szív közelébe. Bekucorodik, bekuporodik kis kiflibe és külön életet él. Véleményt alkot, befolyásol, támogat és ellenez, ha kell. Boldogságszervnek hívta és egy nyomogatós tamagocsihoz hasonlította. A boldogságszerv egy roppant érzékeny műszer. Akár a tamagocsi. Állandó figyelmet és törődést igényel, különben megbetegszik és megkeseríti az ember életét. Emma szerette boldogságszervét és sokat töprengett rajta, hogyan tehetné még elégedettebbé. Így finomságokról kezdett fantáziálni miközben a templomszoba padlóját fényesítette. Habos, gyümölcsös, csokis, mézes tekervényekről, szeletekről, tallérokról ábrándozott. Gondolatai bejárták a világ összes különleges édesség és csokoládé boltját, cukrászdáját és pékségét. Emma tudatában mégis egyetlen kérdés kezdett pulzálni. Először csak finoman lüktetett. Halkan ütemesen. Aztán egyre hangosabban és hangosabban tört utat magának. Végül a cukros finomságok öleléséből könnyűszerrel bontakozott ki és mutatta meg magát teljes pompájában. Hirtelen minden elcsendesedett, még a templomszoba padlója is jelentőségteljesen síkos pillantással fordult Emma felé. A kérdés pedig minden nehézség nélkül kigördült, szinte kicsúszott Emma ajkai között. A boldogságszerv csokoládétortát eszik, ugye? Mert mi mást enne, ha létezik csoki torta, ami a megtestesült csoda, a boldogság földi helytartója? Kislányként, amikor először megállt a cukrászda kirakata előtt... szóval már akkor tudta, neki a csoki torta kell majd. „Ó, kipróbálom én mindet, belekóstolok az összes létező finomságba, de ha végül választani kell egyet, egyetlen egyet...  az csakis csoki torta lehet.”- emlékezett vissza önnön szavaira Emma. Eszébe jutott megannyi csodás élménye. Találkozások a világ különböző pontjain. Pezsgőszínű köntösbe bújtatott kényeztető finomságok, házi készítésű habcsókok és tengeren túli, tenger közeli különlegességek. Mennyi élmény. Mennyi élvezet. Emma megcsóválta a fejét. Nagyot sóhajtott, majd mélyet szippantott az édeskésen fűszeres szantálos levegőből. Furcsa érzés kerítette hatalmába.
Nem. Ez többé nem egy hindu templom padlója és ő nem álmodik. Nem. Elegáns kis süteményező teraszán üldögél karcsú kovácsoltvas széken. Üvegtányéron fekszik előtte kedvenc csokoládétortája. Finoman csúsztatja bele villáját. Óvatosan. Nem sértve a habos díszítést. A villa hanyag eleganciával fut végig a piskóta és a krémes töltelék között. Emma lekanyarint egy aprócska falatot és lassan a szájához emeli. Tekintetét még egyszer megpihenteti a késő őszi tengerpart sápatag színein. Majd lehunyja a szemét és elmerül az első falat csoda ízében. Tökéletes. Minden tökéletes.
Emma arcán csillámló, kövér könnycseppek gördültek végig. Ujjai továbbra is a felmosórongyba kapaszkodtak. Ez egy hindu templom padlója. Kint az étteremben lehet kapni cukormentes süteményeket. Néhány villamosmegállónyira pedig a város legfinomabb csupahab krémesét. Tökéletes. Minden tökéletes.


4 megjegyzés :

  1. A vágyakozás, mint a boldogság netovábbja. És mégsem, hiszen a vége sírás, a biztos csalódás. Emma számára a másoknak kevés is elérhetetlen, csak képzelgése tárgya. Nem vált jobbá semmi, Emma gyerekkorától álmodozik. - Jól megírtad ezt is, kedves Kinga.

    VálaszTörlés
  2. Jó írás ez Kinga.
    Emmának, annyi előnye van, hogy nem kell neki tépelődni, hogy mi tehetné boldoggá. Pontosan tudja.
    Szubjektíve szerencsés.
    gyuri

    VálaszTörlés
  3. Ez az Írás is tökéletes kedves Kinga.A saját boldogságunk csak tőlünk függ, ki mit álmodik magának.

    VálaszTörlés