Markovics Radmilla: Körforgás



Szerelmed forró ölelésében egy órából
nincsen-idődnek észrevétlen perce lesz,
percekből órák gyűlnek össze,
az órákból napok, majd hónapok
után jönnek az évek,
szerelmed karjában az
évek is percek, így lesz a nincsen-időből:
élmény,
szerelmi tánc,
még akkor is gyönyörű,
ha néha a dal nagyon fáj.
A nincsen-időt utolérni, elhagyni sem lehet,
majd egyszer valahol a csillagok között,
mögött vagy még messzebb
fényévekkel gazdagodva ismét itt leszünk,
te is, én is, de már tudva tudjuk,
nincsen-idő itt a földi létben csak egy pillanat,
ne váljék belőle a lelkünkben üresjárat.


Kép: Somogyi Emese Körforgás című alkotása


4 megjegyzés :

  1. Kedves Mila.
    Egy igen jól megírt "Vallomás", nem csak jó, de szép is.
    Gratulálok.
    szeretettel.
    gyuri

    VálaszTörlés
  2. "ne váljék belőle lelkünkben üresjárat" (p)

    VálaszTörlés
  3. Az örök ragaszkodás, a nem múló vonzódás időtlenségét szép szerelmes sorokban írtad meg, kedves Mila! Gratulálok! (h)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon emberi és megérintő megfogalmazás. Az utolsó előtti sor pedig a kulcs, a fő motívuma szerintem a versnek, s nagyon mélyen igaz. A végtelent megélni csoda és öröm, élményszámba megy. Gratulálok! (o)

    VálaszTörlés