Az idő, a kis gonosz véges,
és neked elfogyott.
Toltad, húztad-vontad,
nyújtottad néha,
máskor kergetted.
A mutató pedig konokul,
előre szabott útján
tovább baktatott.
Kérdésedre választ
mégsem adott.
tik-tak, tik-tak...
és tovább hallgatott
Riba Ildikó: Tik-tak
Az idő, a kis gonosz véges,
és neked elfogyott.
Toltad, húztad-vontad,
nyújtottad néha,
máskor kergetted.
A mutató pedig konokul,
előre szabott útján
tovább baktatott.
Kérdésedre választ
mégsem adott.
tik-tak, tik-tak...
és tovább hallgatott
A fogyó, elfogyó időről írsz, s tulajdonképpen Gyuri mostani munkájára hajazva. Így van: hol megállítanánk, hol pedig gyorsan hajtanánk előbbre az óramutatót - de így is, úgy is a végéhez közelít, ami az embernek (is) adatik. A válasz nélkül maradt kérdés pedig - ha jól képzelem - az élet értelmét tudakolta... :( :)
VálaszTörlésIgen, így van, az idővel nem tudunk mit kezdeni, hiába is szeretnénk kedvünk szerint mozgatni. Sosem tudjuk meg, mi az életünk értelme, kapjuk, és véget ér, akaratunktól függetlenül.
TörlésNagyon jó!
VálaszTörlésKöszönöm, Ditta ! :)
Törlés