Sokáig időztem a délutáni foglalkozáson, s már haladt le a nap, mire hazaértem.
Ahogy a kapun belépek, látom, unokaöcsém, Gyárfás ott gunnyaszt a lépcső tetején.
- No, megjöttél? – köszön rám.
- Én, meg! – huppanok le mellé.
Egy ideig csendben ülünk.
- Mi baj? - kérdezem – Mit lógatod a fejedet?
- Édesanyám megszidott.
- Hitványkodtál, igaz-e?
- Hááát...
- Haragudott erősen?
- Áá, nem tud ő haragudni, csak szeretni! – válaszolta – Éppen ez a baj, s most búsulhatok, hogy miért bántottam meg!
Eléggé mély érzésű az unokaöcséd, kedves Tati! Nem elég, hogy a mama megszidta, de még többet is magára vett ezen felül... Gyárfás különleges (bár megérthető) figura, az biztos! Nem lesz könnyű élete, úgy érzem... :d
VálaszTörlésGyárfás történeteiből egész csokorra valóm van. Valóban különleges figura!
VálaszTörlés