Istenem, én szépen kérlek,
ne sújts engemet, vénséget.
Ne legyek csúf, süket, béna,
álmodni is engedj néha.
Ne legyek vak, púpos, gonosz,
fogatlan és félig kopasz.
Ne sújts engem nyavalyákkal,
tűrjek némán, ne sírással.
Kérlek, adj nekem alkalmat,
hogy ezt, azt dolgozni tudjak.
Ne legyek útba senkinek,
a helyemet találjam meg.
Ne engedd, hogy utáljanak,
ne okozzak, bonyodalmat.
Tudod, a haláltól félek,
nyugalmat küldj, békességet.
Büntetés a hosszú élet,
ha fájdalmak közt kell élned.
Köszönöm, hogy létezhettem,
dolgozhattam, szerethettem.
Uram, engedd el szolgádat,
vezekeltem sok hibámat.
Szeretnék már megpihenni,
emlékeimet feledni.
Meghatódtam versed olvasván, kedves Sarolta. Olyan szívhez szólóan írtad meg, hogy az előtted álló időben hasznosítani tudd erődet, illetve annyira sokat mondó egyszerűséggel fejezted ki reményedet a nyugalmas évekre. Biztosra veszem, fohászod meghallgatásra talál! :)
VálaszTörlésKöszönöm szavaidat, én is meghatódtam értékes, tartalmas üzenetedtől.
VálaszTörlésJó lenne,ha sok hozzád hasonló barátom lenne, de mire megöregszünk , elfogynak a barátok, nem hallgatnak ránk a család ifjú tagjai,mert a világ megváltozott.
Azért csak odafigyelnek egyre s másra, ne legyél annyira pesszimista, Sarolta. Valamekkora respektje azért van még az idős kornak... :) A világnak meg az a dolga, hogy változzék... :d
Törlésköszönöm kedves Gábor!
VálaszTörlésMegvigasztaltál, hiszek neked. A tanítványaim és az unokáim hallgattak rám.