Az iskolában megdöglenek a legyek,
ha a nagy aulába bekeverednek.
Bevonzza őket a huzat, a légtér,
vagy tudom is én,
de már vissza nem tér
egyikőjük sem a szabadba:
egy idő után kábultan
huppannak a placcra.
Az ablaknál dekkolnak,
mintha a fény felé zümmögnének
s az átlátszó ablakot kérnék meg
szabadon bocsájtásukra,
de az üveg kemény és makacs,
testével állja útjukat,
holott kintre mutat:
bentről engedi látni a kintit,
a természetit,
de ki már nem nyit.
Mígnem a teremtője jön, az ember,
ki a terem őre, kezével kilincsre lel;
kinyitja és a frissbe lehel
s ő újult erővel levegőt nyel –
ám a legyekkel senki sem törődik rég,
pedig rém egyszerű lám, mitől döglik a légy…
(Pápa, 2015. január)
Itt nem nagyon van másról szó, mint az élet feltételeiről. Nyilván, ha bármelyikből jut kevés, a legyeket eléri a vég... (Szegény repkedők nem is tudják, hogy e szólást főleg a magukat előnyösen mutatni akaró emberekre mondják. :) )
VálaszTörlésCsodás ez a mi magyar nyelvünk - a "mondások" szellemesek és nem szabad szó szerint venni, de humoros versekben jól használhatók
VálaszTörlés