Kátyús úton jártam,
Agyam összeráztam.
Fejemben, az idegekben
Zűrzavar keletkezett.
Ostobán álltam, vártam,
Otthonomba vágytam.
Ráncigáltak emberek,
Kerékpárra fektettek,
Egy ház előtt letettek.
Kinéztem az ajtón,
Bementem az ablakon.
Szőnyeg szaladt asztalon,
Székek lógtak falakon.
A képek néztek, a székek léptek.
Furcsa volt az egész,
Gondoltam, észhez térsz.
Levesemben legyek vitáztak,
Fürödjek vagy másszak?
Sört együnk vagy húst igyunk?
Köszönjük, jól vagyunk!
Bolond lyukból bolond szél,
Ember, légy észnél!
Néha tényleg felfordul a világ,
VálaszTörlésde te meglátod a helyzet humorát.
Szórakoztatott legyed,
döngött széked lépte.
Tetszett mai remeked :)
Bolond ez a világ, bizony! Éppen ma olvastam egy főleg színházi szerzőtől, hogy a mai valóságot iróniával már nem lehet megragadni. Már érteni sem értenék, illetve erős a valóság abszurditása (utalt az óvodás színvonalú propagandára). Igazat szólsz a végén, Sarolta: Ember, légy észnél! @-)
VálaszTörlésKöszönöm az értő hozzászólásokat Ildi és Gábor
TörlésTalán a szerző is bolond egy kicsit, így illik a világba