Kék földből sarjadt virág,
gyászos fekete rózsa,
földre hajolnak a fák.
Sötét a bánatom,
fehér a gyász-gyertya,
mérget lehel a rózsa.
Szirmait hullatja,
sós könnyektől ázik
kedvesem friss sírja.
Csillogó gyöngypatak
mossa a fejfáját,
kék földből nőtt virág,
gyászos fekete rózsa
drága hamvainak
puha takarója.
Lelkemben az emlék
örök mementója.
Sötét bánat, fehér gyertya, sós könnyek - a gyász örök mementója. A fájó veszteségre emlékezel versedben, kedves Sarolta! ;(
VálaszTörlésHa elvesztünk valakit, akit szerettünk, egy kicsit mi is meghalunk vele, a rózsa is ezért fekete
VálaszTörlésköszönöm értő üzenetedet