Hófödte fehér tájakon
fekete varjak rajzokon.
Lombvesztett faágakon,
fehérségben mint gyászözön,
temetésre károg hangja, közöny,
egyre csak ismétli daltalan
a nyár már messze van,
Nem fél tőled, te sem tőle,
nem hívják meg esküvőre,
csak az elmúlást károgja,
a kezdetre nincs dallama.
Varjú szállt az ablakomra,
vár halálos alkalomra,
dió leszek, csőrébe vesz,
megeszi gerezdjeimet.
Megint a varjak... Kedves Sarolta, túlságosan elfoglal a jövőre gondolás. Persze, lehet, hogy "szoktatni" kívánod magad. Carl G. Jung Leveleiben (I. kötet) azt írta (most van kikölcsönözve nálam egy könyv, amelyben ez az idézet szerepel): "elmondhatatlanul gyönyörű", ami lesz. "Időhöz kötött formánk feloldódik az öröklétben, miközben megértjük, ami történik." Jó lenne, ha így lenne... :)
VálaszTörlésJó lenne, ha hinni tudnék benne.
VálaszTörlésA varjak halál-madarak, mostanában ezzel sokat foglalkozom, nem véletlenül.
Petőfivel szólva - nem ilyen lassú, szenvedésekkel teli halált kértem volna, ha lenne beleszólásunk a sorsunkba. Hol itt a "szabad akarat"?