Ablakom alá
színes avar szőnyeget
terített a szél.
Éles karmokkal fekete varjak
kotorásznak rajta
elhullott magvakért.
A fák csupasz ágai
recsegve ropognak,
Tűrik a szenvedést, mint haját vesztett
rákos beteg a kezelést.
Gyógyulást remélve - pozitív gondolat
új növényt hajtanak a csírázó magok.
Tavasszal a varjak - e halálmadarak -
a kikelet elől északra távoznak.
Gólyák, fecskék jönnek,
költöző madarak,
szárnyuk alatt hoznak gyógyító sugarat.
Földbe süppedt avar,
friss zöldek sarjadnak,
mert az élőlények mind élni akarnak.
Így vagyunk ezzel mindannyian: itt az ősz, a tél (egyfajta elmúlás) közeledtét jelzi, ám a tavaszra gondolunk. Ahogy írod, kedves Sarolta, élni akarunk, "az élőlények - a varjak is - mind élni akarnak"...
VálaszTörlés" Akit egyszer én eleresztettem,
VálaszTörlésaz a madár vissza sose röppen,
lombom, ami lehullt, sose hajtki,
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni."
/ Babts : Ősz és tavasz között/